Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Brandenstein Béla, br.: Mégegyszer az okság elvéről
KÁNONJOGI FOLYÓIRATOK 85 lehet, ne hagyja el a templomot, amíg azt nyitva tartják, az éjjeli betörők ellen pedig erős ajtókkal, ablakrácsokkal vagy alkalmas riasztócsengőkkel kell védekezni. A tabernákulum kulcsát mindig pap őrizze, laikus csakis pápai engedéllyel őrizheti. Az utasítás végül a büntető rendelkezéseket ismerteti. Ezek szerint, ha betörők szentségtelenítik meg az Oltáriszentséget, a felelős pap ellen a sommás eljárást mindig meg kell indítani. A 2382. kánon érvényét — amely a hanyag plébános büntetéséről szól — az utasítás kiterjeszti az összes templomigazgatókra. JUS PONTIFICIUM. Roma. Ann. XVI. fasc. Ill—IV. Van Hove: Possessio centenaria vel immemorabilis inducit praesumptionem concessi privilegii. A kódex 63. kánonjának 2. §-a szerint a privilégium százéves vagy emberemlékezetet meghaladó birtoklása esetén a privilégium engedélyezése vélelmezhető. Ezt a törvényhelyet vizsgálja a szerző és a kérdésre vonatkozó irodalom ismertetése után arra a megállapításra jut, hogy ilyen esetben a privilégium jogcíme (titulus) törvényesnek vélelmezendő, vagyis azt nem lehet bizonyítani, hogy a privilégiumot soha nem engedélyezték (praesumptio iuris et de iure), de a privilégium létezése bizonyos esetekben (pl. vétkes birtoklás vagy az elévülési idő megszakítása esetén) megtámadható. Viliién: De consuetudine praeter legem. A szokásjog kialakulásának nehézségeit vizsgálja a szerző. Az egyöntetű gyakorlat bizonyos esetekben még csak fellelhető a communitas-okban, de nehéz eldönteni, hogy megvan-e a közösség nagyobbik részében az animus se obligandi? S ki legyen a competens Superior, aki ennek eldöntésére hivatott, s kinek a consensus-a szükséges ahhoz, hogy 25. kánon szerint a szokásjog törvényes erejű legyen? A szerző megállapítása szerint ma szokásjog legfeljebb csak a zárt kommunitásokban (szerzetesrendekben) alakulhat ki. F. Claeys Bouuaert: De conceptu erroris communis in can. 209. A 209. kánon szerint általános tévedés vagy alapos jogi avagy ténybeli kétség esetén az Egyház pótolja úgy a belső, mint a külső fórumbeli joghatóságot. A szerző az általános tévedés kritériumait vizsgálja. Vannak, akik az általános tévedést abban látják, ha sokan tévednek (Lehmkuhl, Jombart), mások a többség tévedését tartják szükségesnek (Gennari). Vermeersch «Theologia moralis»-ában «abszolúte általánosnak» tartja a tévedést, ha legalább kétszázan tévednek. Vannak, akik általános tévedést látnak abban is, ha de jacto nem tévedtek sokan, de hasonló helyzetben sokan tévednének (Coronata). A szerző legjobban Wernz-Vidal álláspontjához hajlik, eszerint általánosnak tekinthető a tévedés, ha olyan közismert tényről van szó, amely természeténél fogva alkalmas arra, hogy mindenkit tévedésbe ejtsen. Langasco: De natura iuridica et regimine scholarum internarum religiosorum. A szerző azt kutatja, hogy a szerzetesrendek kis-szemináriumai — amelyekről a kódex nem rendelkezik (csupán az 589. kánon 1. §-a utal a szerzetesek «alsóbb» tanulmányaira) — jogi tekintetben hova tartoznak. A 615. és az 1382. kánonok csak a fogadalmasok és a noviciusok házait, illetőleg iskoláit vonják ki a püspök joghatósága, illetőleg vizitálása alól, a szerző
