Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Brandenstein Béla, br.: Mégegyszer az okság elvéről
Szemle Egy tudományos per tanulságai. Egy igen tanulságos, de tudományetikai szempontból sajnálatos irodalmi vitának voltunk a közelmúltban tanúi. A vita az ószövetségi szentírás- tudománynak egyik alapvető problémája, a Pentateuchus-kérdés ügyében folyt le, oly hevesen és oly jelek kíséretében, hogy szinte a hitviták izzó hangulatát láttuk újra fellobbanni körünkben. Az eset a következő : Sipos István dr., egy fiatal református lelkész 1935-ben A Pentateuchos Mózesi Szerzősége címen közrebocsátotta magántanári dolgozatát. Benne a hagyományos felfogás mellett tör lándzsát és a «kritikai iskola» megállapításaival szemben bizonyítani törekszik, hogy bizonyos korlátozások figyelembe vétele mellett Mózes tekintendő' a neki tulajdonított öt könyv szerzőjének. Sipos művét Kállay Kálmán dr. egyetemi tanár, a debreceni Református Lelkészképző Intézet igazgatója, a Oraf—Kuenen—Wellhausen- féle ú. n. kritikai iskolai feltevései alapján bírálat tárgyává teszi a Református Élet 1936 november 14. és az Igazság és Élet 1937 január-februári számában, és Sipos eljárását önállótlannak és tudománytalannak minősíti. A kemény bírálatra, tudományos reputációja érdekében, Sipos még keményebb tónusban válaszol (A Református Theologia Védelme, 2 részben, II. r. 1938) és a maga igaza mellett az elvi és tárgyi elvek tömegét sorakoztatja, illetve újítja fel és amellett, ahol csak teheti, epés hangon mutat reá bírálója tárgyilagosságának és tudományos felkészültségének szerinte kiáltó hiányaira. Távol áll tőlünk, hogy az elmérgesedett párviadalban harmadiknak jelentkezzünk. Csupán tudományunk megbecsülése és szeretete késztet minket arra, hogy a szóbanforgó kérdésben néhány tisztán tárgyi szempontra irányítsuk olvasóink szíves figyelmét. Mindenekelőtt le kell szögeznünk azt, hogy semmiféle fölényeskedő eljárás a tudomány érdekeit nem szolgálja. «Wissen macht bescheiden», írta egyik munkája élére Dobschütz, a bibliai szövegkritika mestere. És nézetünk szerint éppen a vérbeli tudósnak nem szabad sohasem szem elől tévesztenie az ágostoni mondást : in veritate firmitas, in dubiis libertas, in omnibus autem caritas. Ám ha van probléma az ószövetségi szentírástudomány terén, amelyről annak is, aki az «iskola» oldaláról jön, ma már el kell ismernie, hogy megnyugtató módon megoldva nincs, tehát a probléma kibogozására a kutató elmének még tág tere nyílik, akkor az a Pentateuchus-probléma. A hagyományos felfogástól való beteges irtózás és egy újszerű, tetszetős
