Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Marczell Mihály: A lélekelemzés kat. erkölcstudományi megítélése
44 MARCZELL MIHÁLY hogy csak így tudunk a lélekre behatást gyakorló tényezők teljesebb megismeréséhez jutni, és hogy csak ilyenmódon tudunk a lélek felett irányító hatalmat gyakorolni. Ezt a megállapítást nem mondhatjuk újnak. A katolikus erkölcstudomány állandóan kereste, sőt követelte a nem szerint eltérő, a számbeli különbségek és a részletes — belső és külső — körülmények feltárását. Egyrészt azért, hogy a bűn nagysága továbbá a felelősség kérdése jobban és jobban tisztázódjék, de másrészt azért is, hogy a nevelőnek utat nyisson arra, hogy a bűnös hajlam gyökérzetét gyorsabban kiirthassa. Sőt a lelkivezetők állandóan hangsúlyozták, hogy a vitális kapcsolat1 felvétele a lélek helyes irányításának egyik lényeges kelléke. A nyereség, tehát nem abban áll, hogy új módszert sajátítottunk el, hanem abban, hogy a régi lélekismerő és életnevelő módszerünk a legújabb mélységkutató eljárásnak előfutáraként tűnik elő és még erősebben kihangsúlyozható módszerré acélosodott. Végül pedig nem szabad mellőzni azt az egész kérdés egyetemére vonatkoztatható eredményt, amely a lélekmélységfeltárás szerint csendes áhítatot és hangfogóval enyhített hangot parancsol azoknak, akik hirtelen elhamarkodottsággal vagy túlfűtött elméleti ismerettel gyorsan, de felületesen ítélnek embertársak élete felett. A «duc in altum» intő szava itt úgy értelmezendő, hogy higgadt megfontolással sok-sok rejtett élettényező vizsgálásával közeledjünk a lélek mélységeihez !... Ennek a nagy felkiáltójelnek megrajzolása pedig egyenesen nélkülözhetetlen az élet kérdéseinek megbírálásánál. Épp ezért készséggel meg kell engednünk a Iélekelemzőknek, hogy nagy munkát, fokozott és oda- adóbb tanulmányozást követeljünk azoktól, akik a lélek mélységeihez közelednek. A lélekbúvárok, az erkölcstudománnyal foglalkozók és a hivatott lelkipásztorok nem mehetnek el néma fejvetéssel azok mellett a kutatások mellett, amelyek a lélekelemzés tudományos törekvéseibe, jelentkeznek. Szívesen osztom azoknak a komoly kutatóknak óhaját, akik egyike ezt írta nekem : az élet valóságát vizsgáló lelki vezér tanuljon több ösztöntant, tanulja meg a tudattalan és az elfojtások életre kiható jelentőségét, figyelje meg a bűnözés lélektanát, tanulmányozza a gyermekkortól kezdve a bűnözés belső történetét, megfeszült lélekkel értelmezze a házasélet előtti és a házasélet keretében lejátszódó élethullámzást, mert csak ilyen felkészültséggel léphet abba a szentélybeú amelyben szavát Isten szavának veszik... A hivatott pedig ne féljen a feltornyosulandó veszélyektől. A vezéri hivatással vele jár, hogy célérésére a szükséges erőtalentummal ruházza fel az Úr ! Az isteni hivatásban benne rejtőzik az isteni felruházás is ! Ismertetésünk végéhez jutottunk. Fejtegettük a lélekelemzés mibenlétét, bírálgattuk erkölcstudományi szempontból és próbáltuk kihámozni azokat az értékeket, amelyek benne elrejtve pihennek, de megtalálhatók. 1 Marczell : A bontakozó élet. Budapest, 1934. VI. k. 20. és 139. 1.
