Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Marczell Mihály: A lélekelemzés kat. erkölcstudományi megítélése
A LÉLEKELEMZÉS KAT. ERKÖLCSTUDOMÁNYI MEGÍTÉLÉSE 45 Mit mondhatnánk befejezésképpen? Visszaidézhetjük a lélekelemzők leghangosabbjainak diadalhangját és párhuzamba állíthatjuk a katolikus erkölcstudomány csendes tanításával. A lélekelemzés az életjelenségek alapját — a személytelen természet törvényeiben, a katolikus erkölcstudomány — a személyes Isten rendelkezéseiben találja. A lélekelemzés a kifejlődés vonalán — természetes embert keres, a katolikus erkölcstudomány — isteni embert szolgál. A lélekelemzés a törvényben — kényszert, a katolikus erkölcstudomány — isteni irányítást lát. A lélekelemzés — felszabadít, a katolikus erkölcstudomány — energiákat érvényesít. A lélekelemzés felszabadítása — az isteni irányítással szemben menő erőfeszítés, a katolikus erkölcstudomány tanítása — az Úr előtti behódolás. A lélekelemzés — az égiektől való szabadulás nyomán — a földiek felé való erősebb visszahajlási eredményezi, a katolikus erkölcstudomány pedig — a lélek istenemberi kiteljesülését szorgalmazza. Hogy melyik a magasabbrendű, azt ítélje meg az olvasó. Ha azonban a lélekelemzés a lelki mélységek megvilágításával és útmutatással a mi lélekszolgálatunk alázatos munkájában segítséget kínál, akkor és ennyiben szeretettel köszöntjük — az emberi élet kiteljesülését szolgáló isteni követek alázatos soraiban ... Manzell Mihály.
