Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Marczell Mihály: A lélekelemzés kat. erkölcstudományi megítélése
olyan is, aki nem bízza az átnevelt egyénre a gyakorlati következmények levonását, hanem annak keresztülvitelét maga is szorgalmazza. Úgy az elméleti elgondolás, mint a gyakorlati megvalósítás a maga teljességében érinti, sőt alapjából akarja kiforgatni a katolikus erkölcstudomány tételeit. De még azt is figyelembe kell vennünk, hogy az ilyen törekvésnek akár didaktikai, akár gyakorlati megkísérlése az erkölcsi eltévelyedés mellett olyan lelki hangulatot, ösztönfelszabadító támadásokat eredményez, hogy kérdés marad az is, vájjon szabad-e ennek a veszélynek kitenni magát az emberek szélesebb és sokszor erkölcsi erővel nem rendelkező rétegének? Jól tudom én azt, hogy az emberi élet nevelése, mint igen jelentős érték, sok és nagy áldozatra érdemes. Sőt az is igaz, hogy az ilyen magasabbrendű értékért a támadások bizonyos fokát vállalni is kell, de mindezt tudva és értékelve mégis erkölcstudományi kérdés marad a lélekelemzéssel szemben az is, hogy mennyit, hogyan és kinek szabad vállalnia ezekből a támadásokból. Mindezeket egybefoglalva, a lélekelemzés mibenlétét, módszerét és különösen a megelőzést szolgáló módszerét látva világosan áll elénk az a megállapítás, hogy itt olyan elméleti és gyakorlati kísérlettel van dolgunk, amely a katolikus erkölcstudomány dogmatikáját és gyakorlatát igen erősen érinti. Indokolt tehát és egyáltalában nem idegen területre való kimerészkedés, ha a lélekelemzés kérdését katolikus erkölcstudományi szempontból vizsgálat tárgyává tesszük. Lássuk tehát ezt a most következő második részben. A lélekelemzés lélektani és élettani alapját az élményelmélet teszi. Lehetne tehát a kérdést itt is megfogni. De ez a része jórészt a pszichológusok — illetve a biopszichikusokhoz tartozik. Az élmények értékéről és a velük kapcsolatos erkölcsi felelősségről már szólottunk.1 Mi most — a lélekelemzés kérdésével foglalkozva — kizárólagosan erkölcstudományi szemszögből akarjuk a kérdést megbírálni. A mi problémáink így hangzanak : hol és hogyan ütköznek a lélekelemzés elméletei megállapításai a katolikus erkölcstudomány tételeivel (erkölcsdogmatikai álláspontok ellentétei), hol és hogyan kereszteződnek a lélekhez közeledés művészetében a fenti elméletek gyakorlatukban (az erkölcsi élet gyakorlatának ellentétei)? Ami az első pontot illeti, arra nézve megállapíthatjuk, hogy a lélekelemzés legáltalánosabban a biológiai materializmus alapján áll. Természetes, hogy ezt a bélyeget nem lehet teljes egészében rásütni a Iélekelemzőkre ; de ezért nehéz is róluk egyetemleges ítéletet alkotni !... Vannak közöttük olyanok, akik az életjelenségek metafizikus hátterét tagadják vagy legalább is figyelmen kívül hagyják és csak az észlelhető jelenségekkel foglalkoznak ; de vannak olyanok is, akik a lélek meta1 Theologia, 1938. V. k. 3. szám, 226. és köv. lap. A LÉLEKELEMZÉS KAT. ERKÖLCSTUDOMÁNYI MEGÍTÉLÉSE 33 Theológia 3
