Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Marczell Mihály: A lélekelemzés kat. erkölcstudományi megítélése
34 MARCZELL MIHÁLY fizikai kapcsolatait és szubsztanciális szellemiségét elismerik . . . Freud vezérlete alatt dolgozók azonban az első táborba tartoznak. Nagyon természetes, hogy az emberi életről alkotott lényegbevágó eltérés teljesen ellentétes táborba soroz bennünket. A legmélyebb világszemléleti ellentét olyan, hogy ezen a téren való egyezkedés elképzelhetetlen. Aki tehát mereven ragaszkodik az anyagelvű monista állásponthoz, az sohasem fog találkozni a spiritualista és transzcendentális életszemlélettel. Sem a bölcseleti életértelmezésben, sem a lélekelemzés gyakorlati területet követelő kikezdéseiben. Az olyan vagy ahhoz az állásponthoz közel eső kutatók — hisz ezek elméletének bírálatáról van ebben a részben szó! — körülbelül a következőkben rögzítik tételeiket. Az emberi élet természetes és anyagi voltánál fogva az élet célját a földi kiteljesülésben kell keresni. Az életszolgálatnak tehát kizárólag a földi élet boldogságára, testi-szellemi kiegyensúlyozására kell törekednie. A természetes életösztönök az élet irányítói, tehát kielégítésük szorgalmazandó. Házasság előtti és házasságban folyó vagy utána következő életkeret nem alkot határozott életkülönbséget. A természetes élet az ember lényegének kivirágoz- tatása, tehát a bűn fogalma ezen a téren teljesen átértékelendő. Végül az egész életkérdés komplexum — a kóros traumák előzetes kizárása érdekében is — az újabb elgondolások szerint intézményesen tanítandó. (Koedukáció, nemi felvilágosítás stb.) Ha már most a fenti tételekkel egyenesen szembeállítjuk a katolikus erkölcstudomány elvi tételeit, akkor azonnal kivillannak azok a szöges ellentétek, amelyek az elvi egybecsendülést kizárttá teszik. A katolikus erkölcstudomány szerint az ember a test és lélek kettősségét hordozza ; az élet célja pedig — az isteni élet végnélküli kiteljesítése. Az életszolgálat tehát a végnélküli életben való célérést szorgalmazza. A természetes életösztönök Isten teremtette szent meg- rezdülések ; de, bár az emberi természet mindig az elsőrendű célra törést ütemezi, mégis az értelem végessége és elködösödése folytán az ösztön öröm (libido) tévútjaira téved és éppen ezért az Isten adta életcél korlátái közé szorítandó ! Az életszolgálat előkészülete és megvalósítása más és más testi-lelki tisztaságot igényel. Az életszolgálat valóban kivirágzás, de a zsendülő vetés aratása vagy az életszolgálattal szembekerülés a Teremtő erkölcsi rendjének felbolygatása, tehát súlyos bűn a Teremtő akaratával szemben. Végül a tanítás és nevelés alapjait az evangélium adja, amelynek kereteiben helyet találhat minden megalapozott és felsőbbrendű életet nem veszélyeztető elgondolás. Ezek a szembeállítások első pillanatra megvilágítják, hogy a lélekelemzés elméleti tételében erős hangsúlyt nyer a természetes életnek tudattalan ütemezése, a másikban pedig érvényt szerez az örök Teremtő tervszerű élettörvénye. Az első látszólag felszabadulást hirdet, a másik pedig az életkötöttség kifejezője. Ez az alapvető ellentét azon-
