Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Marczell Mihály: A lélekelemzés kat. erkölcstudományi megítélése
30 MARCZELL MIHÁLY dása, amelyben a felsőbbrendű befolyása és állandó szeretetteljes irányítása a szenvedőnek következetes enyhülést biztosít. Ezt a meghatározást azok mondanák sajátjuknak, akiket a lélekodahajlás arra hangol, hogy embertestvérek életén a lehetőségek szerint segítsenek. Ez az irány magyarázza azután azt a nagy sereglést, amellyel a lelkibetegek tekintélyes része sietve siet a szeretettel segíteni akarókhoz . . . De akárhogyan is gondolkodunk a kérdésről, azt mindenesetre le kell szegeznünk, hogy az élményelméletnek olyan gyakorlati következményéről van szó, amely a lélekben felhalmozódó kóros hatású élményektől való megszabadítást és a káros hatások (gátlások) felhalmozódásának megakadályozását szorgalmazza. Célját tehát ilyenmódon lehetne pozitíve meghatározni : a lélekben felhalmozódó, tudatalatti élmény eltávolítandó és a kórt okozó élménybetörés meggátlandó ! A cél ilyen megrögzítése azonnal megosztja a pszichoanalízis feladatát. Egy része terápiát, gyógyítást akar, a másik prevenciót, megelőzést szorgalmaz. A terápia már feltételezi a lelki és sokszor patológiáig fokozódó zavarok jelenlétét és azok megszüntetésére tör. A tényt úgy kell értelmezni, hogy a múlt élményei nyomán fellépő lelki vagy testi zavarban1 szenvedő olyan kezelés alá veendő, amely a tudatalatti hatónak dinamikáját megszünteti. A prevenció pedig azt akarja, hogy a természetes életelőretörés elé emelt — pedagógiai, etikai vagy etiketti reáhatás-gátakat le kell bontani2 és a természetes életet a maga célirányos medrébe kell zuhatagoztatni. Az előző munka tehát jórészt az egyén kezelésére szorítkozik, de a másik — az ilyen állandó kezelés mellett — nevelési, erkölcsi alapelveket is érint és az élet legnehezebb területére is bemerészkedik. És ez annál is inkább fontos megállapítás, mert a természetes élet zuhatagoztatásának analóg kifejezése annyit jelent, hogy a szexuális élet átnevelése vagy vallásos elgondolás alapján való ferde beállítása egyszerű és elemi életmegnyilvánulás gondolatára vezetendő vissza. Aki pedig ebben a fogalmazásban sem értené meg a preventív pszichoanalízis határkitolását, azt figyelmeztetnünk kell arra, hogy a pszichoanalitikusok tekintélyes része a lelki és testi betegségek nagy százalékát a helytelenül értelmezett önmegtartóztatásból, a bűn, különösen a halálos bűn félelmetes beállításából eredezteti és a gátlások, á traumát okozó behatások megszüntetését a szabaddá engedett élet- zsendülések lehetőségétől teszi függővé. Ami pedig a lélekelemzés gyakorlati módszerét illeti, az a kettős 1 Lásd : Theologia 1938. évf. V. kötet, 3. szám : Az élmény és a cselekedetek erkölcsisége. 215. 1. 2 Ezek az analóg kifejezések a libidó-elmélet alapján (lásd : Theologia, 1938. V. k. 3. szám, 224. lap), végül is annyit jelentenek, hogy a szexuális élet előretörése elé nem szabad akadályt állítani ; sőt a természetes igényeit lehetőleg szolgálni kell.
