Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Marczell Mihály: A lélekelemzés kat. erkölcstudományi megítélése
A LÉLEKELEMZÉS KAT. ERKÖLCSTUDOMÁNYI MEGÍTÉLÉSE 31 irányba haladó pszichoanalízis szerint szintén kettős. — Alapvonalban az állandó és közvetlen lelki kapcsolat felvételében kell a lélekelemző módszert megtalálnunk, de a lélekelemzés a munka részleteiben mégis kettős vágányon halad. A terápikus kezelésnél a lélekfeltárás a lényeg ; ennek közvetlen eszköze pedig a legintimebb kikérdezés. A preventív kezelésnél a behódolás a fontos és az újabb irányú nevelő oktatás lesz az eszköz. Nagyon természetes, hogy ezeknek a szétválasztása inkább az elméleti értelmezésnél észlelhető. A valóságban, a gyakorlatban ez a kettős munka egybefolyik. Szinte el sem képzelhető, hogy a gyógyító ne dolgoznék a megelőzés eszközeivel és fordítva. Úgy a beteget, mint a betegségtől óvandót ismernie kell a lélekelemzőnek, de a beteget és egészségeset egyaránt óvni kell a későbbi káros behatásoktól . . . Ezért van az, hogy a gyakorlati és gyógyítással kísérletező lélekelemzés, továbbá a megelőzően nevelő irányzat is arra tör, hogy a legintimebb személyes kapcsolat felvétele után a pszichoanalízis elméletének alaptételeit szuggerálja a kezelés vagy nevelés alatt álló egyén leikébe. De ha mégis külön akarunk megemlékezni a gyógyító és a megelőző módszerről, akkor az elsőt a pszichobiologikus területre, a másikat a pszichobiologiai- nevelés keretére kell szorítanunk. A gyógyító módszer a már meglévő bajokkal, a lelki és patológiás elváltozások kezelésével foglalkozik. Amint az élményekről szóló ismert tanítás mondja, a beteges életjelenségek tekintélyes része a tudatalatti indító erejéből fakad.1 Azt is hozzátehetjük — mondják a panszexualiz- mus hívei —, hogy végső gyökérzetben az ösztönös élet elnyomásának vagy helytelen érvényesülésének eredménye.2 A gyógyítás kezdete tehát : a tudatalatti hatásának csökkentése vagy megszüntetése. Nem szabad azt képzelni, hogy az újabb lélekelemzők a maga merevségében vallják azt a kezdetben erősen erősített tételt, hogy maga a tudatalatti feltárása egyenlő a teljes gyógyulással. Ma már erős hangot talál a tisztult «ém-nek az ösztönös «ém>-ből való kiemelése.3 Ez a megfigyelés pedig azért fontos, mert olyan haladásnak jele, amely a legteljesebb szélsőségtől való elfordulást, a tökéletes materializációval szemben a szellemibb egybefonódás értékét értékeli. Sohasem szabad feledni, hogy az újabb tudományos kutatások első lendülete és lökése elemien erős és robbantó jellegű. Ámde a higgadt lemérés, az élettel való egybevetés és szélesebb területre is kiterjedő vizsgálat lehiggasztja a túlzóan kiáltó hangokat, továbbá helyet ad az elszerényülő tudományos megállapításoknak. A lélekelemzés gyógyító módszerében is észlelhető ez a megpihenés. A mindenáron, még a tapasztalati tények erőszakolá1 Theologia, 1938. évf. V. k., 3. szám, 220. I. 1 Theologia, u. o., 216. 1. 3 Prinzhorn : Versuch einer Geistesgeschichtlichen Einordnung der Psychoanalise. Leipzig, 1928. —S. Freud : Das Ich und das Es. Wien, 1923.
