Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. (Folyt.)
342 BENDEFY LÁSZLÓ két oldalról nyomuljanak az újonnan leigázott, pogány népek közöttük fekvő területei felé. Johanca leveléből úgy látszik, hogy a katolikus hittérítőknek a nesztoriánus hithirdetőket sikerült az általuk munkába vett területekről teljesen kiszorítaniok. A nesztoriánusok nem is okoztak sok bajt, sőt inkább előkészítették a talajt a katolikus hittérítés számára, annál több hátrányát látták azonban a mohamedánus térítők munkájának. Legszembeszökőbben abban, hogy a tatár előkelőségek nagyobb része már a mohamedánus hitet vallja. Van azonban valami megkapó abban az elvhűségben, amely a tatár előkelőknek Johancával szembeni állás- foglalását jellemzi. «Mikor prédikálni kezdtünk nekik — írja Johanca24 — ők így szóltak hozzánk : — Ha előbb jöttetek volna, minden bizonnyal ezt a vallást fogadtuk volna el, de fejedelmi személyeknél illetlen dolog, hogy könnyű szívvel elpártoljanak az egyik vallástól, amelyet egyszer elfogadtak és a másikhoz álljanak.» A későbbiekből kiderül, hogy egyik tatár bírót mégis sikerült a katolicizmusnak megnyerniök. Legalábbis így kell — szerintem — értelmeznünk ezt a mondatot : «Az említett hírnök ... az egyik szibiri tatár bírótól a következő üzenetet hozta a mi keresztény baskíriai bírónknak . . ,»25 Aí. Bihl az Archivum Franciscanum XVII. 61. oldalán aggodalmát fejezi ki e látszólagos ellentmondás miatt. Szerintem egyáltalán nincs okunk ellentmondásról beszélni, sőt azt mondhatnám, nagyon is világos, értelmes a levél szövege. Nem azt írja ugyanis Johanca fr., hogy magyarjaink egy vagy egyik keresztény bírójához jöttek a követek, hanem kifejezetten magyarjaink keresztény bírójáról» beszél. Értsd : a két szerzetesnek sikerült az egyik tatár bírát a keresztény hitre térítenie. Ezt a bizonyos keresztény bírát keresték fel a későbbiekben a szibírbeli követek, mert nála ügyük méltányos és gyors elintézését remélték. * * * A korábbi közleményünkben már ismételten szereplő Minorita Anonymus: «Relationes de Martyribus et de Conventibus fratrum Minorum in Oriente» című művében (található a British Museum Nero A IX. jelű, XIII. századi, latin hártyakódexében — 175/127 mm)26 a következő, igen fontos és érdekes közléssel bővíti vonatkozó ismereteinket. (Föl. 101 r) «/síi filii Imperatorum fuerunt per fratres Minores baptizati. 24 Mint 14 a. id. m. 71—72. 11. 26 U. o. 73. 1. 26 Ismertetését 1. Golub. II. 63—73. 1.
