Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Ivánka Endre: Konstantin császár kereszténysége újabb megvilágításban
318 IVÁNKA ENDRE filozofált solaris monotheizmus között, mely a Konstantin császár magatartásában észlelhető ellentmondásokat egyedül meg tudja magyarázni. De még más szempontból is érdekes ennek a fogalmi triasnak a szerepe Konstantin császár templomalapításaiban. Vita folyik arról, hogy a Hagia Sophia elnevezés eredetileg mit jelentett : Az isteni Logost, az isteni Igét, a szentháromság második személyét-e, vagy pedig azt a személytelen «Bölcsességet», azt a szellemi ősegységet, mely (az újabb orosz filozófia, az ú. n. «sofiotika» szerint) mint az Isten legelső teremtménye, minden más teremtett valóság létforrása és egyúttal a létmindenség szellemi egysége, összefoglalása, «pleromá»-ja lenne. Az újabb orosz gondolkodók (Solowjew, Bulgakow és mások) éppen Konstantin császár alapítására hivatkoznak annak bizonyítására, hogy az így értelmezett «Sophia»-fogalom egy régi keresztény hagyománynak felel meg, mely a «Hagia Sophia» névadásban is kifejezésre jutott volna. A legismertebb fogalmi trias a neoplatonikus hagyományban kétségkívül az a fogalomcsoport, mely Proklos filozófiájában alapvető szerepet játszik : ovaía — fcurj — vovç (vagy yvwaiç). IJávra év nàaiv oîxeiwç óé év éxáaxcg- xal y ág év xö> ővn xal r\ fai?) xal ó vovç, xal év xfj Çcofj ró elvai xal ró voeïv, xal év x(7> vaj ró slvai xal ró Çfjv. (Eroixeimaiç êeokoyixri 103). «Mindenben minden van, de mindegyikben sajátságos módon. A létezőben élet és ész (mint formális észszerűség és mint aktív megismerés) az életben létezés és gondolkodás, a gondolkozásban létezés és élet.» És máshol (Ex. ûeoX. 117) Tlaaa fvyrj ovaía éarl íjamxi] xal yvcooxixrj, xal 'Q(vr\ ovaiwôrjç xal yvœaxixrj, xal <bç yvwoiç ovaía xal Ço»), xal a/ia év avxfj návxa• tó ovaiwôsç, ró ÇcotixoV, ró yvcoaxixóv, xal návxa év näaiv, xal %<aglç éxaaxov. A lélek élő és megismerő lényeg, és lényegbeli és megismerő élet, és mint megismerés, lényeg és élet, és mindez együtt van benne : a lényegszerűség, az élet, a megismerés, és mindegyik a másikban benne van, és mégis mindegyikük külön valami.» A keresztény neoplatonizmusban is szerepel ez a hármasság. Dionysius Areopagita műveinek több helyén erre a hármasságra utal, mint egy egészen ismert schemára. A «de divinis nominibus» c. mű II. fejezetében (5.§) az Isten létadó, teremtő tevékenységét ezekkel a szavakkal írja körül : ai ovaiwaeiç, ai tjœwoeiç, ai aoyonoirjoeiç) a létezés, az élet, a bölcsesség megadása és ugyanebben a fejezetben (a 7. §-ban) azt mondja, hogy nem akarunk Isten egyszerű lényegébe különbségeket belevinni, vagy benne egymástól elválasztható tulajdonságokat feltételezni, ha őt hol Életnek, hol Létnek, hol Világosságnak vagy Észnek (Lógósnak) nevezzük (fj Çwrjv r) ovaíav r) cp&ç Áóyov). Csak az ő hatásainak különbözőségére akarunk rámutatni (xàç ôvvàfieiç-■ • ovoionoiovç Çœoyovovç ij oocpoôœgovç■ • ■) Ugyanezt a gondolatot találjuk az V. fejezetben is (3. és 7. §) és a XI. fejezetben (6. §) és a «de coelesti hierarchia» cimű
