Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Schütz Antal: A glosszolalia
306 SCHÜTZ ANTAL ben csak a történés, a lefolyás mikéntje dönti el ilyen esetben a csodajelleget és a természetfölötti eredetet. S ennek a mikéntnek két szála van. Az egyik a külső történés : ahol előbb nem volt kenyér, most van — nem a természet útján ; aki az imént még halott, beteg volt, most él, egészséges — nem a természet módján. Ez a mód kirí a természetből és félreérthetetlenül kiutal a természeti okszövedéktől. A másik, a döntő szál : a természet tényezőin túl közvetlenül Isten a létesítő ok. Az apologetikailag jelentős csodákban a külső lefolyás általában olyan, hogy elutasíthatatlanul fölkínálja ezt a közvetlen isteni szerzőséget ; és ezért alkalmasak arra, hogy igazságtanusító jelek, hihetőségi indítékok legyenek. Nos, az eddigi meggondolások és az imént tett megállapítás odautalnak, hogy a glosszolalia nem ilyen csoda. Fenomenológiailag, vagyis ha csak magában tekintjük, mint jelenséget, nem különböztethető meg teljes bizonyossággal a nem-keresztény glosszolaliától, amint Richtstaetter gondolja. Maga Szent Pál eziránt nem hagy kétséget : Ő ád kritériumokat az igazi nyelveken-szólás megkülönböztetésére (lásd alább) ; de egyik sem támaszkodik a jelenségi, pszichikai mozzanatra. Kifejezetten megmondja, hogy a hitetlen vagy be nem avatott a nyelveken-szólókat akár őrjöngőknek is nézheti. Tehát^ a glosszolalia nem alkalmas arra, hogy hitet keltsen, hanem mivoltának fölismeréséhez hitet föltételez. Tehát a glosszolalia a mirabile supernaturale secundum modum-nak egy külön faja, melynek közvetlen oka (a causae secundae síkján) Isten, mint minden csodában, de megjelenésének és lefolyásának mikéntje ezt nem mutatja, miként az apologetikai értékű csodáknál ; hanem ezt rajta kívüleső mozzanatok döntik el, melyek csak a hit talaján fakadnak. Etekintetben a nyelveken-szólás hasonlít az üdvös tetthez (actus salutaris), amely (mint pl. egy fohász vagy irgalmassági lelki tett) magában, mint jelenség nem különböztethető meg teljes biztonsággal a hasonló tartalmú, merőben természeti tettől, hanem rajta kívüleső kritériumok döntik el, hogy nem merőben természeti, hanem kegyelmi tett : pl. a hitből merített indíték és Isten kegyelmi együttműködésébe vetett hit (facientibus quod est in se, Deus non denegat gratiam). S ebben van a glosszolalia metodikai jelentősége: Maga Szent Pál elénk ád itt egy teológiai kategóriát, melynek tartománya egészen a természet birodalmának határáig tolja előre a maga bástyáit, s így megadja a jogosultságot és szempontot 1 Cor 12—14 egyéb karizmáinak is helyes méltatására, és ami époly jelentős : azoknak a csodás jelenségeknek helyes értékelésére segít, melyeket az okkultizmus és a vallástörténet ad föl. T. i. azok a korintusi karizmák nem magukban, jelenségi jellegükben, hanem okukban természetfölöttiek, és így nem az a hivatásuk, hogy hihetőségi indítékok legyenek, hanem üdvtörténeti jelentőségük és elsősorban a glosszolalia jelentősége abban van, hogy a) kézzelfoghatóan
