Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Zimándi Pius: Pázmány Péter a társadalmi kérdésről
AZ ÚJABB BÉCSI EGYHÁZJOQ 269 ságtörténész érdekődését is. Plöchl könyve példa arra, hogy az egyházjogásznak milyen sokoldalú ismeretkörre van szüksége, ha eredményesen akar dolgozni. Alsóausztria a tárgyalt időben határterület számba ment és ezért nyugati szomszédainál később nyert szilárd és maradandó egyházi és politikai szervezetet. Már ez a — magyarhoz hasonló — periferikus helyzet is biztosítja a hazai egyház- és gazdaságtörténet érdeklődését. A magyar egyházi tized történetével még adós a tudomány ; a magyar feldolgozó hasznát fogja venni szerzőnk munkájának is. Plöchl művével szűkebb hazájának, Alsóausztriá- nak értékes emléket állított. A fiatal bécsi kanonista Iegfrisebb munkájára (Das Legitimitätsproblem und das kanonische Recht. Zs. f. öff. Recht. 1938. I. f. 1. s köv.), amely e sorok lezárása után jelent meg, ezúttal nem terjeszkedhetünk ki, az érdekes dolgozatra alkalomadtán még visszatérünk. A Köstler-szeminárium fiatal tagja, Robert Höslinger érdekes kísérlettel tette nevét ismertté. Első munkájában (Die alte afrikanische Kirche im Lichte der Kirchenrechtsforschung nach kulturhistorischer Methode.Wien, 1935. 77.1.) túlnyomólag metódikus célt tűzött maga elé, amikor a régi északafrikai egyház intézményeinek néplélektani összetevőit kutatja. Szerző a társadalomban a jogot formáló népiélek kihüvelyezése révén a jogfejlődés miértjét véli megtalálni. Amennyire nem új maga a kultúrtörténeti módszer, annyira óvatosságra intenek azok az egyházjogbölcselet magasságába szublimált feltevések, amelyeket a pún-berber lakosság ellentétes népi tulajdonságaiból vezet le. Újszerűséget jelent mindenesetre az a nagy etnográfiai tudás, amely egyház- jogásznál egészen rendkívüli. Hogy mennyiben van igaza a szerzőnek és következtetései mennyiben állják meg a sarat, azt csak az exakt kutatás deríthetné ki. Addig csupán a néplélektan és a néprajz eszközeivel valószínűsített feltevésről lehet szó. (L. részletesebben megbeszélésünket: Kultúrtörténeti szemlélet az egyházjogban. Katolikus Szemle. 1938. évf. 673. s köv. 1.) Höslingertől joggal várhattuk volna, hogy legközelebbi munkájában egy lépéssel tovább megy s az etnográfia meg a jogélet közti kapcsolatot exakt módon próbálja kimutatni. Ezzel azonban még várnunk kell. Következő munkájában nyoma sincs ennek. Úgylátszik, visszatért ahhoz a «száraz» metódushoz, amelyet első könyvének előszavában nem túlságos lelkesedéssel említ meg. Az osztrák katolikus népiskola jogtörténetét tárgyaló műve (Rechtsgeschichte des katholischen Volksschulwesens in Österreich. Wien, 1937. 138 1.) az Egyház tanítási szabadságának történetéhez nyújt adalékot. Az iskolaügy, de az Egyház és az állam közti viszony iránt érdeklődő is haszonnal forgathatja a fejlődés különböző szakait tárgyaló munkát. Kevesen tudták Ausztriában, hogy az elcsatolt Nyugatmagyarországon a könyv megjelenésekor az iskolák helyzete az egyházra kedvezőbben alakult és a népiskolák tekintetében az Egyháznak több joga volt, mint a katolikus Ausztriában. Az 1933 június 5-i konkordátum szerint ugyan ezek a jogok továbbra is fennállnak, de a legutóbbi események nyomán, sajnos, valószínű, hogy Höslinger munkája — a megírásakori jelent érintő részében is — egyhamar jogtörténetté válik.
