Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Zimándi Pius: Pázmány Péter a társadalmi kérdésről
264 MÓRA MIHÁLY frank egyházjog részletes méltatását. így tehát a kor jogától elszakítva állítja elénk Hinkmár nézetét, nem tudjuk meg Arnoldtól, hogy ez megfelelt-e a tényleges jogállapotnak, kívánság, óhaj, reformtörekvés vagy tényleges jog volt. Ezért neveznők szerző munkáját inkább anyaggyüjteménynek, amely előtanulmány lehet a tárgy történeti és jogászi feldolgozásának. Erre enged következtetni, hogy a rendelkezésre álló Hinkmár-irodalomból a szövegben láthatólag vajmi keveset idéz és értékesít ; ezen mit sem változtat, hogy terjedelmes irodalmat sorol fel a 104—208. lapokon. A tudomány már régen szakított azzal a módszerrel, amely a megelőző irodalom eredményeit a szövegben idézés nélkül használja fel. Ám sok jel mutat arra, hogy a felsorolt művek kiaknázása — kivéve a közkeletű tankönyveket — elmaradt. Alig hihető, hogy Arnold a szakember részére akart volna újat mondani művével, amelyből az önálló véleménynyilvánítás nélkülözése érzik ki. Remélhetőleg ezután következni fog a téma kimélyítése, kapcsolatbahozatala a korabeli joggal és mindaz a kiegészítés és tökéletesbítés, amelynek hiányát a kritika joggal kifogásolhatja a most megbeszélt műben. IV. Köstler professzor tanítványai. A sort Julius Bombiero-Kremenac magántanárral kell kezdenünk. A Bécs melletti mödlingi ügyvéd az egyházjogot nemcsak mint elméletet látja ; munkáiban az érett kutatás lehiggadt eredményei csillannak meg. Korábbi művei közül az osztrák kongrua kérdésre (Geschichte und Recht der «portio congrua» mit besonderer Berücksichtigung Österreichs. ZRG. 1921. Kan. Abt. 11. 31 s köv. 1. ; Die Entwicklung der staatlichen Kongrua-Gesetzgebung in Österreich ZRG. 1922, Kan. Abt. 12. 110. s köv. 1.), valamint az osztrák magánjog és az egyházjog közti kölcsönhatásra vonatkozót (Wechselbeziehungen zwischen dem Kirchenrecht und dem bürgerlichen Recht in Oesterreich. Acta Congressus Iuridici International is, Romae 12—17. Nov. 1934. V. Különlenyomatban is : Romae 1937. V. ö. a tárgy hasonlóságánál fogva Josephus Stolpa, Variae relationes inter ius canonicum et ius privatum Hungaricum, ugyanazon gyűjteményben V. 219—232 1., különlenyomatban is : Romae 1937.) emeljük ki, de érdeklődésre tarthat számot az is, amelyben szerzőnk a tulajdonképpeni koldulórendek (regulares, qui ex instituto mendicantes vocantur et sunt : 621. c. 1. §.) korlátolt jogképességét vizsgálja (Zur Frage der beschränkten Eigentumsfähigkeit der strengen Mendikantenorden in Oesterreich, Archiv f. k. Kirchenrecht 111. köt. 400—449. 1. Különlenyomatban is: Mainz, 1931.) és ahol többek közt kimutatja, hogy a szokásjog e szerzeteknek is kiterjesztette a szerzőképességét. Ausztriában minden koldulórendnek teljesen vagyonjogi képessége van és ezért akár ingatlant is szerezhet. Bombiero-Kremenac most megbeszélendő műve az egyházi perjog meglehetősen mostohán kezelt területére vonatkozik. (Separatio tori, mensae et habitationis nach kirchlichem und weltlichem Recht. Eine rechtsvergleichende Studie mit einem Anhang über das österreichische Eherecht nach dem neuen
