Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Zimándi Pius: Pázmány Péter a társadalmi kérdésről
258 ARTNER EDGÁR részeket és az azokban talált ábrázolatok és feliratok idegenszerű szimbolikájukkal vagy szófűzéseikkel lepik meg azt, aki pedig az ókereszténykori hívek temetőiben egyébként olyannyira meghitt-otthonosán szokta érezni magát, legott bizonyos lehet abban, hogy valamely eretnek szekta temetkezőhelyére jutott. Más atmoszféra, a kereszténységétől idegen eszmevilág beszüremlése, különös és az egyházi hagyománytól elütő kifejezések szokásossá válása, szóval a szenthagyomány helyett más tradíciók meggyökeresedése, ezekből ismerhető fel már az első századokban is a külön utakra tévedtek lelkivilága.41 Miként az eucharisztikus kongresszussal kapcsolatban megjelent «Eucha- risztia» című albumban az olvasó ilyen címen : «Az Eucharisztia az ókoresztény emlékeken» szerény tanulmányt talál e fölséges hittitok ősi emlékeiről42 és ezekből fogalmat alkothat magának, hogy az Egyház első századaiban az akkori keresztény világ különféle tájain miként értették a hívek (mert hiszen az emlékek beszéde elsősorban a sensus fidelium-nak, a hivő nép gyakorlatának tanúja s így mintegy az egyházi tanítás vetületét mutatja be a lelkek talaján) Krisztus Urunk «kemény beszédét», amellyel e szentségben köztünk maradását megígérte (Ján. 6, 22—72.), és ez ígéret teljesítését, úgy más hittételekről is jelent meg az utóbbi években számos hasonlókép archaeologiai alapon álló dogmatörténeti értekezés és beszámolás. Csak egy-kettőt említünk. A Megváltó feltámadásáról, amely az ember feltámadásának is záloga, Schrade 41 A régiségtani Commissio 1926-i ülésein vitatták meg pl. Cecchellinek azt a feltevését, hogy az Aureliusok temetője montanistáké volt-e. (Riv. di arch, crist. 1927, 170 sköv. o. ; hozzászóltak Donini, Achelis és Marucchi.) — Cecchelli G. : Ipogei eretici e sincretistici di Roma, I. L’ipogeo degli Aureli. Roma, 1928. — Harnack A. is írt egy rómakörnyéki Novatianus-feliratról (Zeitschr. für neutest. Wissensch. 1930, 76.). — Dölger : Das Kultvergehen der Donatistin Lucilla von Karthago (Ant. u. Chr. 1932, 245.). — Lietzmann: Ein Gnostiker in der Novatianuskatakombe (Riv. di arch, crist. 1934, 359.). — Cayrel P. : Une basilique donatiste de Numidie (Mél. d’arch. et d’hist. 1934, 114.). — Ferrua A. : Di una communità montanistica suli’Aurelia alla fine del IV secolo (Civ. Catt. 1936. II. 216.). — Seston W. : A propos de deux inscriptions d’Hippone. (Rev. des études anciennes, 1936, 349.) — Azonban fenntartással kell fogadni az olyan szerintünk túlzó következtetéseket, mint amilyen pl. Elligeré, aki fentebb idézett művében (15. j.) a római katakombák christológiai ábrázolásain a modalizmus nyomait véli felfedezni. Nézetünk szerint e gondolat fel sem ötlött volna, ha Harnack nem állítja fel a II. század végének pápáiról ismeretes hipotézisét. (Dogmengeschichte I. 742.) 42 «Eucharisztia» : Az Oltáriszentség tanának hittani és erkölcsi tartalma. Budapest, 1938, 115—131. Az ott közölt irodalomhoz lásd még Dölger : Die Eucharistie als Reiseschutz. Die Eucharistie in den Händen der Laien (Ant. u. Chr. 1936, 232.). — Schnyder W. : Die Darstellung des eucharistischen Kelches auf altchristlichen Grabinschriften Roms und deren Bedeutung in der sepulkralen Symbolik. Luzern, 1937. — Ugyanez évben fejezte be a VII. résszel Quasten J. nagyszabású művét : Monumenta eucharistica et liturgica vetustissima. Bonn, 1937. Nem tudunk azonban egyetérteni Stygerrel : Der Empfang der hl. Kommunion bei den ersten Christen nach den ältesten Monumenten und Texten. (Schweitz. Kirchen-Zeitung, 1935, 38., 39., 40., 42. sz.)
