Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Zimándi Pius: Pázmány Péter a társadalmi kérdésről
ARCHAEOLÓGIA ÉS TEOLÓGIA 259 egész kötetet írt az ikonografikus emlékek alapján, Serra y Vilarö pedig alapos cikkben számolt be az erre vonatkozó tarragonai emlékekró'l.43 Gutberiet Helén az Úr Jézus mennybemenetelének képiratos emlékeit dolgozta fel hasonló modorban,44 Kleinschmidt Beda pedig a Mariologiáxa vonatkozó emlékeket ismertette. Ez utóbbival kapcsolatban megemlítjük, hogy Karthágó vidékén újabban oly számos Mária-emlék került napfényre, hogy Delattre feljogosítva érezte magát ilyen címadásra : «Karthágó, Máriás föld».45 Hogy a római iskola is mennyire érzi az ókeresztény emlékek ilyetén feldolgozásának időszerűségét, azt eléggé bizonyítja, hogy az 1933-ban megindult «A katakombák barátai» sorozatnak már a harmadik kötete a megváltásnak katakombái emlékeiről szól. A legújabb pedig ezt a címet viseli : «A születő Egyház hite az ősi temetői művészet emlékei alapján».46 Korán elhunyt kiváló vallás- és dogmatörténészünk, Zubriczky úgy szokta a patrologiai kutatás állapotát megvilágítani, hogy az ókeresztény irodalom állományát könyvtárhoz hasonlította, amelyben — főleg az elején — még számos hiány mutatkozik. A kutatók ellenben már tudják, hogy hol vannak e felfedezésre váró írások helyei és így azokat nyomban el tudják helyezni, amint napfényre kerülnek. Mint az előadottakból láthattuk, az ókeresztény régiségtan még nem tart itt. Bizony vannak esetek, hogy egymáshoz tartozónak vélt emlékek és emlék-csoportok közé az új felfedezések nyomán egész fejezeteket kell közbeiktatni és általában sokat módosítani. Vannak azonban már e tudományszakban is szilárd kijegecesedési központok : a kereszténység alapdogmái, amelyek szerint a «theologia archaeologica» biztosan csoportosíthatja az emlékeket. Itt ugyanis eltolódásokat és változásokat semmiféle új kutatások sem eredményezhetnek, de annál inkább gyarapíthatják és gazdagíthatják szent hitünk eme pillérei körül a szilárdan alátámasztó bizonyítékokat. Artner Edgár. 43 Schrade H. : Ikonographie der christlichen Kunst. Die Sinngehalte und Gestaltungsformen. Band I. Die Auferstehung Christi. Berlin—Leipzig, 1932. — Serra y Vilarö J. : El dogma de la Resurreciô en la necröpolis Romano- cristiana de Tarragona (Semana Santa de Tarragona, 1929, 67.). 44 Gutberiet H. : Die Himmelfahrt Christi in der bildenden Kunst. Strassburg, 1934. 46 Kleinschmidt B. : Maria in der monumentalen Theologie des Altertums (Theologie und Glaube, 1932, 288.). — Delattre A. L. : Carthage, terre Mariale. Nouvelles trouvailles (1926—1928). Paris, 1929. — L. még Wilpert : La divina maternité di Maria Vergine e il próféta Isaia (Riv. di arch, christ., 1934, 151.), amellyel kapcsolatban a Bulletin de théologie ancienne et médiévale (Abbaye du Mont César, Louvain, 1936, 60. No 1150.). Kritikusa rámutat e kuriózumra : «A köpeny hossza is jelentőségteljes lehet bizonyos mértékben a dogmatörténet számára». 46 Belvederi G. : 11 mistero della Redenzione nelle Catacombe (Amici déllé Catacombe III.). Roma, 1933. — Wilpert : «La fede della Chiesa nascente secondo i monumenti delfarte funeraria antica». Cittá d. Vat., 1938. 17*
