Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Zimándi Pius: Pázmány Péter a társadalmi kérdésről
256 ARTNER EDGÁR körébe vonja az irodalmi bizonyító anyag kellő méltatásával a dogmatörténetet is, akkor helyesebben patristica (t. i. theologia) elnevezés illik reá.32 Ugyané megfontolás alapján lehet az ókeresztény régiségtant, ha a fősúlyt a dogmatörténeti tartalmú emlékek alapos értékesítésére veti, «Theologia archaeologica»-nak nevezni. Senki előtt sem lehet kétséges, hogy hittudományi szempontból ez az ókeresztény régiségtan első és legfontosabb feladata, a fentebb említett egyetemes szellemtörténeti célnak a teológust legelső sorban érintő része. Röviden szólva azt lehetne mondani : ha teológus szellem- történeti módszerrel nyúl az ókeresztény archaeologiához, szükségképen dogmatörténetet vált ki abból. Miután pedig — mint láttuk — ma már oly sokfelé ágazik szét a régészeti munkálkodás, hogy mindenekfelett célirányos józan munkamegosztásra törekedni, talán nem csalódunk, ha azt tartjuk, hogy a teologus-régészek munkásságának főleg erre a legutóbb említett területre kellene irányulnia. Mig az előkészítő részlet-kutatások aprólékos szakismereteket feltételező, leginkább az egyetemes régészetével megegyező eljárási módozatait bátran lehet nem-teologus tudósokra bízni, akiknek ebben kiváló gyakorlati jártasságuk is van, a feltárt emlékek hittudományi értékelésének széleskörű dogmatikai, vallás- és dogmatörténeti, egyháztörténelmi, liturgikus stb. ismereteket megkívánó munkáját vérbeli teológusnak kell elvégeznie, így azután tényleg a hittudomány szolgálatába áll e tudományszak, sőt bizonyára Róma intenciói szerint is ez a feladata, ezért sorolja az új tanterv a teológia főtárgyai közé.33 Miként már jeleztük, régen is törekedtek már sokan erre a célra. Először «Theologia monumentális« (azaz : az «emlékek» — monumenta — alapján megírt hittan), vagy külön a feliratos emlékekre nézve «Theologia lapidaria» volt az ilyen munkák használatos elnevezése.34 Az újabbak közül említendőnek tartjuk Kaufmann és főleg Scaglia enemű munkáit.35 36 Mások is rámutattak 32 így pl. a legmodernebb patrologiák egyike, Rauschen-Altaner : Patrologie. Freiburg im Br., 1931, 1. — Nálunk Zubriczky is e cimen jelentette meg művét : Ókeresztény irodalom- és dogmatörténet. 33 Hozzátehetjük ehhez még azt a megfontolást is, hogy a teológusnak a régiségtan részei közül épp ennek műveléséhez van leginkább módja és alkalma. Ma még, minthogy az anyag hozzáférhetősége szempontjából — mint láttuk — elég sok a kívánnivaló, bizonyos akadályokkal, de a szakpublikációk szaporodásával egyre könnyebben. Bár a helyszínen szerzett tapasztalatokat a legkiválóbb másolat sem tudja pótolni. Azért, ha a kutatásokban már csak anyagiak híján sem igen vehet részt a legtöbb teologus- régész, viszont autopsziára mindenkép törekednie kell. 34 Pl. Danzetta S. J. : Theologia lapidaria (Cod. Vatic. 8324.). — Zaccaria : De veterum Christianorum inscriptionum in rebus theologicis usu (Thesaurus theologicarum dissertationum. Velence, 1762. I. 323. 396.). — Piper F. : Einleitung in die monumentale Theologie, 1867. 36 C. M. Kaufmann : Die sepulkralen Jenseitsdenkmäler der Antike und des Urchristentums (Forschungen zur monumentalen Theologie I., Main-Kirchheim, 1900. Ugyanott a régebbi irodalom). — P. Sisto Scaglia : Notiones Archaeologiae Christianae disciplinis theologicis coordinatae. Romae,
