Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Zimándi Pius: Pázmány Péter a társadalmi kérdésről
ARCHAEOLÓGIA ÉS TEOLÓGIA 257 az ókeresztény archaeologia dogmatörténeti jelentőségére,36 legújabban pedig tudtunkkal Berjon volt az, aki munkájának első esetben e elmet adta : «Theologia archaeologica».37 Az ókeresztény régiségtannak ezt az egyházi szellemben való «szellemtörténeti» felhasználását sürgetővé teszik az olyanféle akatoli- kus próbálkozások is, mint amilyenek pl. Huggleré, majd Bock és Goebelé voltak, amelyek a racionalista vallástörténet alapján a pogány mitológiával és misztérium-kultuszokkal akarnák kifejlődési kapcsolatba hozni a kereszténység ókorának kegyelettel őrzendő emlékeit.38 De ezek és hasonló jelenségek mindennél világosabban mutatják viszont azt a tényt is, hogy ma már nem lehet korszerűségre számot tartó dogmatörténeti munkát sem megjelentetni a vallástörténeti és régiségtani adatok szakszerű felhasználása nélkül. Hogy mennyire a korszükséglet kívánalma ez, azt igazolja az a számos monográfia, amelyekben a dogmatörténet legkülönfélébb fejezeteit érintő régiségtani eredmények találnak feldolgozásra. Az e tárgyakról szóló régebbi irodalom mellőzésével csak egy párat említünk fel e fajtából. Legutóbb Roosval írt megszívlelésre méltó tanulmányt a római szarkofágokon látható domborművek ama csoportjáról, amely Szent Pétert mint a sziklából vizet fakasztó Mózest ábrázolja. Az egyéb emlékeken (főleg az ú. n. aranyozott üvegeken) is sűrűn előforduló ábrázolás, amely a főapostolt mint az Újszövetség választott népének Mózesét tünteti fel, nem elsőrangú bizonyíték-e arra nézve, hogy a római hagyomány Péter apostol primátusát miként értelmezte.39 Vagy mennyivel jobban megérti a kutató azt a pogány világot, amely még a kereszténységen belül is tovább akart élni a maga különféle érvényesülési kísérleteivel, népies kultuszaival, babonáival, orfizmusáva\, amikor még a katakombákban is találkozik a Krisztussal párhuzamba állított Orpheus képeivel.40 Mikor pedig feltárnak egyes katakombái 1909—1911. 4 kötetben: I. Általános rész, II. Epigrafika, III. Symbolaet picturae coemeteriales, IV. Sculptilia, musivae, picturae sacrae, miniaturae, instrumenta domestica, textilia, supellex sacra, numismata, vestimenta liturgica. 36 Pl. Semeria Giov. : Domma, gerarchia e culto nella chiesa primitiva, Roma, 1902. — Marucchi 0. : The evidence of the catacombs for the doctrines and organisation of the primitive church. London, 1929. — C. de Jerphanion S. J. : La voix des monuments. Paris, 1930. — Carletti C. : Valore apologetico delle catacombe. Roma, 1936. 37 Az I. kötet Madridban 1929-ben jelent meg. 38 Huggler M. : Mythologie der altchristlichen Kunst. Strassburg, 1929. — Bock E. und Goebel R. : Die Katakomben. Stuttgart, 1930. 39 Roosval Johnny cikke megjelent e folyóiratban : Särtryck ur Kunst- historisk Tidskrift, hätte 3, 1932. 40 M. de Fraipont : Orphée aux catacombes. Paris-Tournai, 1935. V. ö. Rob. Eisler : Orphisch-dionysische Mysteriengedanken in der Christi. Antike. Leipzig—Berlin, 1925. — Trempela P. N. : üeqí rov ’Oq^éwc, iv rfj ■/Qiorianxfj ré-/vri xai tieqI rrjç ènÔQàoecoç rcöv ’Og<pixcöv (Byz.-neugriech. Jahrb., 1935, 270.). — Strzygowski : Morgenrot und Heidnischwerk in der christ. Kunst. Berlin, 1937. Theologia. 17
