Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Orbán László: Az igehirdetés teológiája
AZ IGEHIRDETÉS TEOLÓGIÁJA 219 voltukat, belőlük következtetéseket vonni, s a dogmákat és a következtetéseket tudományos rendszerbe foglalni, vagyis összefüggésbe hozni egymással és az Istennel» (Schütz), hanem beszélni és tudományosan tárgyalni erről a teljes értelmében vett kinyilatkoztatásról, azaz : az értelmi és konkrét világtörténelmi adottságokat és valóságokat értelmezni, megmagyarázni, kifejteni a Regnum Dei fokozatos megnyilvánulásának, hajnalhasadásának pirkadó fényénél. Mi tehát ezekután mai skolasztikus rendszerű hittudományunk legfőbb és legsürgősebb teendője? 3. A teológia tárgyának (obiectum formale quod) metanoézise. Annak a hittudománynak, mely nem akar több lenni, mint a kinyilatkoztatott természeti és természetfeletti értelmi hitigazságok tudományos tárgyalása, központi tárgya kétségkívül az Isten metafizikai lénysége, Deus, sub ratione Deitatis, amint Szent Tamás is mondja : «Omnia pertractantur in Sacra Doctrina sub ratione Dei.1 A theologia kerygmatica-nak viszont, fentebb leírt feladatköréből kifolyólag központi tárgya az lesz, aki a mindenségnek és a világ- történelemnek is középpontja és értelme, alfája és ómegája, kezdete és kiteljesedése, per quem omnia .. . Aki zarándokságunk számára «az út, az igazság és az élet» Akiben a természetfeletti és természetes lét összeborul és személyes egységbe fonódik, aki öröktől fogva főhőse annak a drámának, melynek címe : «az ember megistenülése az Isten emberré-testesülése által» — az Istenember : Krisztus. De même que, dans sa réalité, le Christ mystique fait toute l’unité des réalités surnaturelles, de même aussi la vérité qui exprime ce qu’il est fait l’unité de toutes les vérités qui formulent ce qu’est le surnaturell.»2 Vagy amint Mersch következő tanulmányában még világosabban kijelenti : «. .. l’objet de la théologie c’est le Christ tout entier, le Christus totus.»3 Nem sorolhatjuk többé Krisztust a hittudomány másodlagos tárgyai (obiecta secundaria) közé, de nem is kényszerülünk ezekután szétválasztani a hittudományt OeoXoyía-ra (De Deo uno, trino, creante, elevante, gubernante), melynek központi tárgya Isten metafizikai lénysége, és Olxovo/jLÍa-ra (incarnatio, redemptio, salus, gratia, sacramenta, novissima), melynek elsődleges tárgya Krisztus : a kettő közti szakadékot a legújabb orosz hittudomány sophiologikus kísérletei nélkül is áthidalja az a teológia, melynek középpontjában, a «Christus totus»- ban míg egyfelől a természet a temészetfelettibe magasztosul, ugyanakkor a természetfeletti az àvaxecpaXaiwoiç év Xqiotcö valóságával lép be aeonunkba. Igaz ugyan, hogy e fogalom «Krisztus», elsősorban csak 1 Summa Theol. I. q. 1, a. 7, c. 2 Mersch SJ. : Le Christ mystique, centre de la théologie comme science : Nouvelle Revue Théologique, 61 (1934), 449—475. o. 3 L. Objet de la théologie et le Christus Totus. (Recherches de Science Religieuse, 26 (1936), 129—157. o.)
