Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Orbán László: Az igehirdetés teológiája
220 ORBÁN LÁSZLÓ mint «persona Verbi, habens naturam divinam» jelenik meg a teológus elme előtt, de ugyanekkor, mint isteni személyt csakis Esse subsistens- ként foghatjuk fel, melynek fogalmi tartalma kétségkívül hiányos volna a «dicere Verbum» «dicens», «esse subsistens in Patre» nélkül, mely theogonikus folyamat involválja egyszersmind a «spirantes Spiritum» s vele az egész Trinitas fogalmát. így öleli a Christus totus, mint a kerygmatikus teológia központi tárgya ideo-genetikus-dynamikus egységbe az Olxovofiía mellett a szó szoros értelmében vett Oeokoyía területeit. «Das objektive Zentrum, — hangoztatta már Scheeben — die Wurzel und der Gipfel der ganzen übernatürlichen Ordnung ist freilich der dreifältige Gott, oder der Schoß des ewigen Vaters, von welchem Christus selbst ausgegangen und in welchen Er mit seinem mystischen Leibe zurückkehrt. Aber so lange wir nicht selbst in den Schoß des ewigen Vaters mit Christus eingegangen sind und im Sichtbaren das Unsichtbare schauen müssen, ist er selbst in seiner irdischen Erscheinung der Weg, auf welchem wir zu jener Höhe emporsteigen sollen, und muß sich unsere theologische Weisheit, wie sie zugleich menschlich und göttlich ist, zunächst an die menschliche Seite Christi anschließen, um zu seiner göttlichen Seite, zu seiner Einheit mit dem Vater emporsteigen zu können.»1 E földön minden történelem vagy előkészület Krisztusra, vagy maga Krisztus, vagy Krisztusból való folyomány és következmény. S miként Krisztus, a misztikus Krisztus, a totus Christus a mindenség fénypontja világot vet Isten világtervére, üdvösségünk rendjére, ennek konkrét megvalósítására, ép úgy a teológia minden szakát és területét is, egyenkint és összesen, fényes egységbe vonja. Akarva nem akarva köréje csoportosulnak a dogmatika összes traktátusai. Az Ő jövetelének útját egyengetik azok a fejezetek, melyek az Istenről, az emberről, a teremtés tényéről és rendjéről szóló, már természetes ésszel is megközelíthető igazságokat a kinyilatkoztatás erejével a megfellebbezhetetlen bizonyosság rangjára emelik. Szőkébb körben tömörülnek személye köré maguk a hittitkok. Mindaz, amit Isten belső életéről, a szentháromsági eredésekről, vonatkozásokról, küldésekről csak megtudhatunk, fény, mely eredetére vet világot. Amit az angyalok és az ember bukásáról, újra felemeléséről tudtunkra ad a kinyilatkoztatás, nem más, mint Krisztus jövetelének praehistóriája. A Megváltó személyéről és művéről szóló fejezetek alkotják a keresztény hittudomány magvát és lényegét. Az egyház, a kegyelem, a szentségek, az örök dicsőség, a visio beata, mind-mind csak utak és állomások, melyeken át a megváltás műve számunkra gyümölcsözővé válik. Még a kinyilatkoztatásnak a bűnről, az utolsó ítéletről, a kárhozatról szóló lapjaira is a megváltás ténye és a Megváltó személye 1 M. J. Scheeben, Die Mysterien des Christentums, Freiburg, 1865, 77.
