Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Előd István: Testalkat, jellem, szabadakarat
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 177 E pontificale a XIV. század érdekes magyar emléke, s számos más külföldre jutott szerkönyveinkkel együtt hangos tanúság a magyar lelkiségnek liturgikus életben kivirágzó hitéró'l. Gábriel Asztrik. Irodalom — Literatur — Bulletin. I. Hazai. Kecskés Pál: A keresztény társadalomelmélet alapelvei. Bpest, (Szent lstván-Társulat), 1938. 391. oldal. Az alább következő bírálatról előre bocsátom azt a megjegyzést, hogy Kecskés művét pozitív értelemben teszem kritika tárgyává, vagyis nem azt keresem, hogy még mit írhatott volna meg, hanem kizárólag azt, hogy adja-e azt, amit műve címében ígér és előszavában körvonalaz. Kifogásaimat — csupa apróság —tisztán abból a szempontból teszem meg, hogy ha a szerző is jónak látja, munkájának további kiadásaiban mérlegelje és esetleg felhasználja. A mű két főrészben adja a társadalom bölcseletét. Az elsőben szól a társadalomról általában. Ebben a részben az egyén és közösség alapvető relációjából kiindulva ismerteti — alapos idevonatkozó bölcselet-történelmi áttekintés után — a társadalom alaki és anyagi elemeinek erkölcsbölcseleti alapelveit. A második részben «a társadalom fölépülésé»-ben megkapjuk a társadalomalakulás ontológiai és történelmi gradusait, népi, szociális, gazdasági tartalmát, az általános és mai államelméletet s e kérdésekre vonatkozó különböző elvek ismertetését és bírálatát. E nagyon rövid tartalmi ismertetés után sietek kijelenteni, hogy a mű maradék nélkül nyújtja, amit ígér. Különösen kiemelendőnek tartom, hogy nem fél a legsúlyosabb problémák utolsó konzekvenciáig menő feltárásától, jólesően pontos definíciókat ad és hatalmas olvasottságának tanultságából az olvasóban felbukkanó részletkérdésekre is rövid precíz, feleleteket ad az elmélyedő bölcselő szintetikus szabatosságával. Külön megemlítem a társadalom célgondolatában keresztülvitt s annak megértését nagyban elősegítő megkülönböztetést a finis operis és operantis közt, amellyel egyben a mechanikus szemléletet is eredményesen cáfolja. (62. 1.) Igen sikerült a társadalom kialakulását a helyes értékelmélettel összefüggésbe állítani. (85. kk. 11.) Ritkán lehet olvasni a közjónak oly pontos körülírását és az egyéni jóval való kapcsolatát, mint Kecskés művében. (89. kk. 11.) Örömmel olvastam azt is, hogy a iustitia socialist nem veszi külön iustitia species-nek, amint azt a mindenáron species-gyűjtők tábora teszi. (125. 1.) Sok hibás nézet eltüntetésére alkalmas a iustitia és charitas területének elhatárolása, másrészt ez utóbbi kiegészítő szerepe szükségességének kimutatása. (132. kk. 11.) így lehet csak megmenteni a keresztény charitas-t az elégtelenség vádjától. A sokat emlegetett nép, hogy boldog volt, ha egy pőrét elvesztette. Azt hitte, hogy birtoka jogtalan örökség útján jutott kezéhez. Ezért volt boldog akkor, ha port indítottak ellene. Állítólag háromszáz pőre közül valamennyit elvesztette. Nouvelle Biographie Générale T. 34. p. 592—593. Theologi*. 12
