Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Előd István: Testalkat, jellem, szabadakarat
178 IRODALOM — LITERATUR BULLETIN nemzet fogalmát, az állammal való összefüggését klasszikus világossággal tárgyalja a szerző. (209. kk. 11.) Általános elterjedésre számíthatnak az ilyen definiciók : a nemzet «az öntudatra ébredt nép» (215. L), vagy : «az egymással harcban álló csoportokat osztályoknak nevezzük. Míg a rendek egymással összeműködnek . ..» (226. 1.) A sok egészen kiváló részből még csak az állam eszközi jellegének kidomborítását (317—18. IL), a liberalizmus bukásának szükségszerűségét («A liberalizmust megbuktatta az elvek és a valóság tragikus ellentmondása». 337. L), a totális államok természetjogellenességének kimutatását (339. kk. 11.) emelem ki. A mű nagy értékéből mit sem von le a néhány alábbi megjegyzés. Hiányoltam a tekintély értékelésénél az ethikai és psychikai tekintély éles elkülönítését. (71., 72. 11.) Talán nem kellene mégsem feladni az önző és önzetlen szeretet megkülönböztetését, mint teszi szerzőnk. (134. 1.) Igaz, hogy a «nekem jó» nélkül szeretni nem tudok, de viszont úgyis tudok szeretni, hogy minden bonitas számomra magában az aktusban van, vele azonban minden jót másnak igyekszem szerezni. Vagyis : aktusom direkt tárgyát másnak és csak aktusomat akarom magamnak. Ezt lehet önzetlen szeretetnek nevezni. Ugyancsak hiányolom, hogy a szeretet meghatározásában nem használta fel a szerző az I. Cor. 13.-nak bölcseletileg is nagyszerű körülírását — e proprietatibus («charitas benigna est. . .»). Szent Ágoston beszél ugyan a rablóbanda-szerű államokról (gondolom a «De civitatete Dei» 1. 4., c. 4. «Quam similia sint latrociniis regna absque iustitia»), de nem direkt a nemzetiségekkel kapcsolatban. (222. 1.) A kapitalizmusnak — egyébként nagyon jó ismertetésében — hiánynak tartom, hogy a gép szerepe nincs eléggé kidomborítva (I. pl. : Bertrand de Jouvenel : «La crise du capitalisme Américaine» című munkát), azonkívül azt is, hogy a haszon és a nyereség fogalma nincs kellőkép elkülönítve. M. Keynes, a jelenleg élő legnagyobb pénztheoretikus pl. külön mathematikai képlettel igazolja, hogy a nyereség miként mozgatója, de átka is a mai kapier i' c talizmusnak. (P = ^ H—^—). Végül még csak azt említem meg, hogy a «Társadalomgazdaság keresztény reformja» fejezetében (285—308. 11.) szerettem volna az Aqu. Szent Tamás által erősen hangoztatott magántulajdonkorlátról, főként az extrema necessitas-ban érvényesülő közös használati jogról (S. Theol. II—IL, qu. 66. a. 7. !), valamint a Divini Redemptoris encylicából azokat a megállapításokat olvasni, amelyek a Quadragesimo Anno-t mintegy kiegészítik. Azt viszont egyszerű elírásnak tartom hogy szerzőnk szerint Kant a «jogot az igazságosságra és az erkölcsre» akarja visszavezetni (26. L), hisz éppen Kant választja el egészen a jogot az erkölcstől. («Das strikte Recht, nämlich das, dem nichts Ethisches beigemischt ist. . .» Metaphysik d. Sitten, Einltg.) A szerző stílusa komoly, cikornya nélküli bölcseleti stílus, amelyet némi filozófiai előismeretekkel bíró olvasó élvezettel olvas. A könyv ízléses kiállítása a Szent István-Társulatot dicséri. Kecskés műve a magyar erkölcsbölcseleti irodalomnak nagy nyeresége. [Vértesi Frigyes.
