Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. (Folyt.)
140 BENDEFY LÁSZLÓ ságok (püspökségek, provinciálisok, generálisok) minden egyes vértanú halálának körülményeit s erről milyen terjedelmes levelekben számoltak be. Ha a kaukázusi magyarok között egyes hittérítők vértanukká lettek volna, ennek valamiféle nyomát feltétlenül kellene találnunk ! Mindezt csak azért említem, hogy kézenfekvővé tegyem azt (az itt előlegezett) következtetést, hogy a latin hittérítők szívesen keresték fel Jeretány országát. A Fratres Peregrinantes előőrsei az 1250-es években jelenhettek meg elsőízben a kaukázusi magyarok között, mert míg IV. Ince pápa fentebb id. 1245. évi bullája még nem említi őket, ugyanezen pápának 1253 augusztus 10-én kelt Cum hora undecima kezdetű bullájában már találkozunk «(terra) . . . Ungarorum maioris Ungariae» említésével.19 1258. A következő ismeretes pápai bullát, amely maior Hungaria-t amlíti, IV. Sándor pápa bocsátotta ki 1258 április 19-én. Minket érdeklő és szakirodalmunkban ezideig teljesen ismeretlen részlete az alábbi : «Dilectis filiis fratribus de ordine fratrum Minorum is terras Saracenorum, Paganorum, Graecorum, Bulgarorum, Cumanorum, Aethiopum, Syrorum, Iberorum, Alanorum, Gazarorum, Gothorum, Zichorum, Ruthenorum, Jacobitarum, Nubianorum, Nestorianorum, Georgianorum, Arme- norum, Indorum, Moscelinorum (alias: Mosilitorum), Tartarorum, H ungarorum majoris Hungáriáé (trans Danubium), Christianorum captivorum apud Tureas, aliarumque partium proficiscentibus salutem et apostolicam benedictionem. Cum hora jam undecima ... etc.»20 1288. IV. Sándor id. bulláját követően harminc esztendőt kell átlépnünk, hogy ismét olyan pápai bullára akadjunk, amely említi major Ungaria-t. Ez idő alatt (1261—1287) hét pápa uralkodott. Szinte lehetetlen tehát, hogy egyikük sem adott volna ki olyan bullát, amely felsorolja a hittérítők által látogatott területeket, hanem ezek a bullák valószínűleg egyelőre ismeretlenek előttünk. Nem lehetetlen azonban az sem, hogy éppen ebben az időszakban bekövetkezett zavaros és változatos európai politikai események annyira lefoglalták az uralkodó pápákat, hogy valóban nem foglalkozhattak olyan behatóan a keleti hittérités ügyével, mint elődeik. Lényegileg nem érezzük hiányukat, mert IV. Miklós pápának 1288-ban kelt bullája szerencsésen folytatja a sort. Erről Raynaldus emlékezik meg.21 19 Theiner, Monum. Vatic. I. 223, Wenzel II. 238, Sigism. Ferrarius, De rebus Hungaricae provinciae ordinis Praedicatorum commentarii. Viennae, 1637. — V. Ö. Gombocz Z.: A magyar őshaza és a nemzeti hagyomány, II. közi. Nyelvtud. Közi. XLVI. kt. 1. fűz. p. 23. — Bp., 1923. 29 Sbaralea, Bullarium an. 1258, Eubel, Epitome, num. 995. Goi. II. 392. 21 Annales accl. ab anno quo definit Caes. Card. Baronius usque ad an. 1534 continuati ad Odorico Raynaldo Tarvisino. Coloniae Agrippinae. Ad a. 1288, n. 32. — Gombocz id. m. 23. I.
