Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Brandenstein Béla, br.: Mégegyszer az okság elvéről
94 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN bölcseletből ismeretes apokatasztazis tételét a kereszténység (Origenest kivéve) sohasem tanította. Az utolsó (19.) fejezet reámutat arra az óriási különbségre, mely a kereszténység Eucharisztiája és a pogányság szent lakomái között, valamint a keresztény bérmálás és különböző pogány kenések között van. A befejezésben Prümm reámutat az apostoli hitvallásnak nagyszerű egységére és arra, hogy a keresztény és a pogány gondolatok között mélyreható, belső különbségek vannak még ott is, ahol az emberi természetnek az Istenség után való vágyódása vagy az ó'skinyilatkoztatás következtében bizonyos külső hasonlóságok vannak. A szerző nagyon jól mondja, hogy a hitetlen tudomány képviselői igen gyakran eszményibb magaslatra emelik a különböző helyekről vett pogány elemeket, alacsonyabb színvonalra szorítják le a keresztény eszméket és így végeredményben mindezekből közös «Eintopfgericht»-et hoznak létre1 . . . A könyvet az idézett szentírási helyek jegyzéke, valamint gazdag név- és tárgymutató fejezi be. A szerző alapos, szinte évtizedes előtanulmány és önálló kutatás után fogott az óriási problémakör feldolgozásához. Előadása világos és meggyőző, bár a tárgy természeténél fogva könyve nem mondható könnyű olvasmánynak. Az összes jegyzeteket az egyes kötetek végére teszi, — ez némileg megnehezíti a könnyed áttekintést. Prünn munkája — főleg a katolikus irodalomban — hézagpótló, és bizonyára hosszú éveken keresztül értékes anyaggyüjtemény marad mindazok számára, akik a kereszténység eredetének és az összehasonlító vallástörté- nelemnek a problémáival foglalkoznak. Pataky Arnold. P. Th. Michels O. S. B.: Die göttliche Gabe der Vollkommenheit. V. Rauch, Innsbruck, kis o. 92 o. Az «Atyák», főleg Kassian és Szent Benedek misztikus aszkézisét kapjuk nem szisztematikus munka alakjában, hanem a lelki élet különféle terrénumáról tartott előadások laza összefüggésében. A tökéletességet nem erkölcsileg, a gyakorlati élet tökéletességében keresi, hanem a Szentlélek kegyelmeiben, amiért a misztikus könyvek egyikével állunk szemben. Bár a kegyelemtanból vezeti le a tökéletességet, egészen az «Atyák» iskolája szerint, mégsem marad szigorú dogmatikai keretek közt, hanem sokszor bizony önkényesen kikapott szentírási szövegek szárnyain moralizáiásba vész el. A szentírási szövegek értelmezésében beleesik az aszketikus és misztikus könyvek leggyakoribb hibájába, hogy nem ragaszkodik szigorúan a szövegek teológiai értelmezéséhez. Ebben a régi Origenes-i iskola csendül vissza. Egyébként lendületes, szép stílusú és nagyon meleg írás. Jellegzetesen misztikus levegő járja át minden sorát is ; tényleg ízelítőt ád a keresztény tökéletességről és pedig rövid úton és könnyed formában. Tiefenthaler József 1 Előszó. I. kötet 17. 1.
