Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Móra Mihály: Az egyházjogi irodalom útja. II.
AZ EGYHÁZJOGI IRODALOM ÚTJA 77 Nem lehet figyelmen kívül hagyni azokat az imponderábilis mozzanatokat, amelyek az egyházjog ápolását jótékonyan befolyásolják Rómában. Az 1934-ben megtartott nemzetközi jogászkongresszus tagjai meggyőződést szerezhettek arról, hogy az egyházjog a katolicizmus székvárosában méltóan van képviselve. Rómában nem kevesebb, mint öt katolikus főiskola működik külön kánonjogi fakultással. (Apollinare, Gregoriana, Angelicum, Anselmianum, Antonianum). Hilling szeretné remélni, hogy ez a példa hatni fog ott, ahol még nincs külön kánonjogi fakultás vagy ezzel egyenrangú intézet, hogy ezáltal más nemzetek se maradjanak vissza a tudomány művelésében és a partikuláris jog sikerrel ápolható legyen. Ezzel kapcsolatban emlékeztet régi, tíz év előtt felvetett — még ma is megvalósítatlan — tervére : egyházjogi intézet alapítására Németországban.1 Aligha biztató, hogy amíg a fenti kongresszuson, amelyre 23 nemzet és 80 főiskola küldte el képviselőjét,2 a német romanistákat hét neves tudós (köztük Kübler erlangeni, Gradenwitz és Schutz berlini, Prings- heim freiburgi, Wenger akkor müncheni professzor) képviselte, a német kanonisták száma csekélyebb volt, közülök csak a fiatalabbak jelentek meg. (Löhr tübingeni, Bierbaum münsteri, Fuchs dillingeni professzor, valamint Vincke freiburgi és Hofmann müncheni magántanár.)3 Ezt a tényt aligha ellensúlyozták az Ausztriából viszonylag nagyobb számban megjelenő egyházjogászok. Mindezekből azonban nem következik az, hogy a mai német kanonisztika hanyatlásáról beszéljünk, hiszen a fentieken kívül olyan képviselői élnek, mint a berlini Stutz, a müncheni Eichmann, a freiburgi Hilling, a bonni Koeniger, a bécsi Hohenlohe, Hollnsteiner, Arnold, Plöchl és Kőstler, a grazi Haring, Trümmer és Pöschl, az innsbrucki Schönegger és Ebers. Nem is akarunk tudománytalan jóslásokba bocsátkozni, csak egy pár körülményt igyekeztünk felhozni, amelyek a mai helyzet megítéléséhez talán némi adalékul szolgálhatnak. A német egyházjogi tudomány nem él könnyű időket. Az egyetem vonzása szűnőben van, a katedrális viszonyok mostohák. Az állam, enyhén kifejezve, nem helyez különösebb súlyt a kánonjogra. A német egyház erős próba előtt áll, az erőket egyenlőre más feladat köti le. 1 Hilling, Zum zehnjährigen Jubiläum. 17 1. ; u. a. Der Internationale Juristenkongreß. Archiv f. k. Kirchenrecht. 1935. évf. 97—98 1. ; továbbá u. a. Die Errichtung eines Kanonischen Instituts in Deutschland. Archiv f. k. Kirchenrecht 1925. évf. 569. s kv. 1. Ebben a gondolatkörben említhető, hogy Del Giudice milánói professzor is síkra száll fentebb idézett munkájában az Instituto italiano di Diritto Canonico létesítéséért, amelyet főleg a laikusok részére szán, hiszen az klerikusokról a pápai főiskolák bőségesen gondoskodnak. 2 V. ö. Serédi kardinális beszámolóját, Apollinaris, 1934. évf. 399. 1 3 Hilling, Der Internationale Juristenkongreß. Archiv f. k. Kirchenrecht. 1935. évf. 93 1.
