Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Móra Mihály: Az egyházjogi irodalom útja. II.
AZ EGYHÁZJOGI IRODALOM ÚTJA 73 lésére és fejlődésére semmi sem végzetesebb, mint az egyház és állam szátválasztásának elve, ha ez az elv több-kevesebb gyakorlati alkalmazást nyer. A szétválasztás mellett az egyház az állam szemében végeredményben valami olyan szabad egyesüléssé süllyed, amelyből ezer és ezer van a társadalomban. S amint nem helyez rá súlyt, hogy a többi egyesületnek sajátos szabályai egyetemi katedrák körül foglalkoztassák a tanuló ifjúságot, úgy az egyházi törvényeket magyarázó tanárokat is száműzik az egyetemről s az egyházjog tanítását a teológia keretébe utalja. így mért a francia forradalom és Napoleon súlyos csapást az egyházjogra. Ezzel szemben — írja tovább — Németországban a kánonjog ez időben megmaradt, ami volt, mert a német nép nagy tömegei megmaradtak az Egyház kebelében. Míg a két latin országban a szétválasztás politikai divatjából kifolyólag az államhatalom teljes érdektelenséggel nézte az egyházjogi tudományos munkát, addig Németországban, ahol az Egyház és állam szétválasztásának gondolata visszapattant a tradíciókhoz ragaszkodó germán lélekről, az állami berendezés is támogatta az egyházjog művelőit, meghagyta katedráikat, mert az államélet szempontjából is értékelte munkájukat. így érthető, hogy amíg más országokban sokat veszített az egyházjog régi pozíciójából, addig Németországban megtartotta egész a múlt század végéig azt a helyet, amelyet a német nép s annak nevében a német állami élet képviselői juttattak neki. Az persze más kérdés, hogy az egyházjog vesztesége ilyen esetben sem lenne abszolút. Veszthet katedrákat, művelőket, külső megbecsülést, de nyerhet is valamit és ez az egyetemességének élénkebb kidomborodása. Magára az irodalomra alig pótolható veszteség az egyetemi oktatás nélkülözése. Említettük az iskola szerepét a jogalkotáshoz a klasszikus kánonjog korában, a bolognai iskola, a glosszátorok hatását is. A tudományos műhely lehetősége, a katedrából kisugárzó vonzóerő, a tanítás eleven ereje, az irányítás, a vezetés, a szukkreszcencia nevelése egyetemi tanszék nélkül alig képzelhető el. Az új német egyetem nem helyez megfelelő súlyt sem a római-, sem a kánonjog tanítására ; ez aligha fogja előmozdítani egy, a XIX. századbelihez hasonló német egyházjog kialakulását. Ebben a vonatkozásban kedvezőbb a helyzet a Németországgal határos két latin államban. Franciaországban ma a múlthoz viszonyítva az állam és az egyház között enyhülés érezhető. Olaszországban pedig a lateráni szerződés mérföldkövet jelentett. Egyik eredménye éppen az, hogy a kánonjog ismét eljutott az őt megillető szerephez. Az olasz világi jogtudósok valóban fokozott munkával igyekeznek behozni azt, ami a római kérdés megoldatlansága idején mulasztva lön. A tanszéki érdeklődés ma is nagyobbrészt az állam és egyház közti viszony területére vonatkozik. Az olasz irodalom régebbi egyházellenes irányát tár
