Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Móra Mihály: Az egyházjogi irodalom útja. II.
72 MÓRA MIHÁLY A párhuzamosság mellett szól az is, hogy a római remekjog a köztársaság utolsó és császárság első idejére esik. Diocletianus után a római jogtudomány lehanyatlott, igaz, hogy csak időlegesen, hiszen a XI. századtól kezdve a bolognai iskola a négy doctor, Irnerius, Accur- sius, a glosszátorok, a francia és holland iskolán át a XVIII—XIX. században a németeknél igen fontos studium volt. De viszont a másik oldalról éppen a római jog az, amely túlélte a római birodalmat ; nem beszélve arról, hogy később is tényleg, bár különféle variációkban érvényesült, az irodalma minden időben élt. A XIX. században, amikor a Reichskammergericht bírái nem esküsznek már a római jog megtartására, a romanisztika, a római jog irodalma virágzóbb volt, mint valaha. Ennek a jelenségnek az az oka, hogy a római jog tanjog, amely az európai joggal konstrukcionálisan összefügg. A jogtörténeti szempont is megnyujtja valamely jogágazat és rendszer hatórádiuszát, függetleníti a tényleges érvényesüléstől. Ilyen értelemben az egyházjog és a római jog jelentősége mindig megmarad. A jogalkotó hatalom szilárdsága, a jog érvényesülésének erőssége az irodalom művelését elősegíti, ami annál jelentősebb, mert az elmélet is lendítő hatással lehet a jogra. (Skolasztika-Corpus Iuris Canonici ; XIX. sz. — Codex Iuris Canonici.) Az is lehetséges, hogy a jogalkotó hatalom lefelé menő tendenciája esetén a tudomány tartja fenn a joganyag ismeretét. Szövevényes ez a kapcsolat, de talán nem túlzás az, hogy, ha a jog hatalmi lendületével a tudomány fejlődése és mélysége nem is mindig párhuzamos, ez utóbbi virágzásának, fellendülésének mégis a jog hatalmi intenzitása egyik legalkalmasabb előmozdító körülménye.1 Mindez nem nagyon biztató jel a német egyházjogra nézve. Még egy szempontot kell itt figyelembe venni : az egyetemek szerepét. Meszlényi Zoltán2 helyesen emeli ki, hogy az egyházjog művelich in verschiedener Stärke, im ganzen 19. Jahrhundert einen gewaltigen Aufschwung des katholischen Gedankens gerade auf dem geistig-politischen Gebiet. F. L. Crome, Das Abendland als weltgeschichtliche Einheit. München, 1922. 257—258. 1. 1 Ferdinand Walter bonni professzor, a XIX. századbeli kiváló katolikus egyházjogász, bár a kérdést nem veti fel és csak példálódzva, esetlegesen ír kora némely egyházpolitikai eseményéről, összefüggést talált az egyházjog tudománya és az egyházi élet lendülete között ; rámutat a XIX. századbeli egyházi élet felfrissülésére, kiemeli, hogy az egyházjogtudomány története az — könyvének megjelenéséhez viszonyított — újabb időkben a legszorosabban össze van kötve magával az egyházi szellem történetével. Mit dem Umschwung des kirchlichen Lebens ist auch in der Bearbeitung des Kirchenrechtes ein neues Leben, aber auch für diese Wissenschaft eine neue Bedeutung erwacht. Walter, Lehrbuch des Kirchenrechtes aller christlichen Konfessionen. 13. kiadás. Bonn, 1861. IX. 1. 2 Schulte, Geschichte, III. 293—295 1. nyomán, id. m. 7—8 1.