Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Móra Mihály: Az egyházjogi irodalom útja. II.
AZ EGYHÁZJOGI IRODALOM ÚTJA 71 indult hadjárat (a szószék-paragrafus, majd az 1873-as «májusi törvények», az iskolaügy és papnevelés és egyházi fegyelem laicizálása, a szerzetesek kitiltása, majd a «kenyérkosár-törvény», a püspökök és papok bebörtönzése) ugyancsak súlyos megpróbáltatást jelentettek a német katolikus egyházra. Bár a helyzet 1878-tól kezdve Masella és Jacobini nunciussal felvett tárgyalások nyomán fokozatosan enyhült, a béke az első fontosabb lépést jelentő 1880 július 14.-i törvény után csak az 1887-ben elfogadott 5. béketörvénnyel következett be.1 A kultúrharc, ha kedvezett is a katolikusellenes irányzatú művek keletkezésének, nem bénította meg a német egyházjogászok működését. Egy pár kitűnő munka származik ebből a korból. Nem lehet azt sem elhallgatni, hogy maga a kultúrharc is az egyházjognak bizonyos mértékben aktualitást adott. Schulte 1875—1880 között írja forrástörténetét, Hinschius hatkötetes befejezetlen egyházjogának első kötete 1869-ben jelenik meg. Mindkét hatalmas munka ma is használható, felhasználásuknál azonban figyelemmel kell lenni keletkezésük idejének körülményeire. A mai viszonyok és a múlt századbeli kultúrharc közötti összehasonlítás azonban aligha állhatja meg helyét, mert a két irányzat alapja egymástól több tekintetben lényegesen eltérni látszik. A kérdés általánosabban is feltehető : nevezetesen, hogy milyen relációban áll az egyházjog tudománya az egyházpolitikai viszonyokkal. Vájjon az egyházjog érvényesülésének intenzitása, az egyház akár temporalis, akár spiritualis hatalmi körének tágulása magával hozza-e az egyházjogi irodalom virágzását és viszont ellenkezőleg, az elsőnek működésében beálló zavar, fejlődési törés parallel jelenségei mutatkoznak-e az utóbbinál. Még szélesebb síkra vetítve a kérdést : milyen viszonyban van a jogalkotó hatalom, a jog érvényesülésének erőssége a jog tudományos feldolgozásával. Induktív szemlélet alapján a kettő kétségtelenül bizonyos párhuzamos vonalban halad. Az egyház középkori hatalmának kifejlődésével alakul ki a kánonjog klasszikus irodalma. A pápaság hanyatlásának századaiban azonban csak az egyházjog érvényesülési köre szűkül, az egyházjogi tudomány abszolút visszafejlődéséről beszélni túlzás lenne. A XIX. század egyházjogi tudományának fellendülése idején az egyházjog uralmi területe ismét összébb megy, az egyház elég válságos időket él át (1870 — szeparációs törekvések — német kultúrharc), ám összefoglalva ez a század mégis találóan nevezhető a jogvisszaszerzés századának1 2 — és akkor ismét a parallel vonalat értük el. 1 Kissling, Geschichte des Kulturkampfes im Deutschen Reiche. Frei bürg, 1911—16. 2 Meszlényi, A kánonjogi tanulmányok fontossága. Szent István Akadémián székfoglaló értekezés. Pécs, 1930. 9 1. So sehen wir, wenn auch zeit-