Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Móra Mihály: Az egyházjogi irodalom útja. II.
70 MÓRA MIHÁLY az új hegelianizmus és az új erőre kapott, Szent Tamás felfogását képviselő neoskolasztikus jogbölcselet kedvező atmoszférát teremtett a természetjogi elgondolás számára.1 Az egyeztetési törekvések a természetjog rehabilitálásához vezető- utat jelzik. A pandektista nem lát kiegyenlíthetetlen ellentétet a természetjogi és jogtörténeti iskola között. Dernburg szerint ez oly két irány, amely egymást tulajdonképen szükségszerűen kiegészíti.1 2 A XVII. és XVIII. sz.-beli világi természetjognál nagyobb jelentőségű a ma is elevenen ható arisztoteleszi és skolasztikus természet- jog, amelynek bölcs mérséklete lehetővé teszi, hogy a kanonista és a jogfilozófus a mérsékelt jogi pozitivizmus és a skolasztikus természetjog felfogása közti különbséget ne túlzottan jelentékenynek lássa.3 A történeti iskolának a természetjoggal szemben elfoglalt álláspontja tehát ma már túlhaladottnak tekinthető. Az egyházjog szilárdan áll a skolasztikus természetjog talaján, viszont a történelmi szellemű kutatás fontosságának, a történetiség gondolatának termékenyítő hatása az egyházjogban is érezhető. 2. A múlt századbeli német kanonisztika helyzetét befolyásolták az egyházpolitikai viszonyok is. Ma mintha bizonyos eltolódás állott volna be. Az Osztrák-Magyar Monarchia eltűnt. Az egyház állapota a latin országokban nem látszik kedvezőtlenebbül alakulni, mint Németországban, ahol a hivatalos és nem hivatalos világ eltávolodóban van — ha már el nem távolodott — még Bismarck korától is. Vájjon nem lesz-e ez befolyással a XIX. században oly kiváló német egyházjogi tudományra? Arra a kérdésre, hogy a német katolicizmus jelenlegi helyzete és ennek várható alakulása milyen mérvben befolyásolhatja az egyházjog irodalmát, tetszetősnek látszanék a XIX. századbeli porosz-német kultúrharc idejét az összehasonlítás alapjául felvenni. Az 1871-ben meg1 Moór, id. m. 6—8 1. 2 Pandekten I. 38 1. 3 Notter, id. m. 57—61 1. Haring, Rechtsbegriff 103.1. Moór, 13 1. — Vitéz Moór Gyula budapesti pofessor felfogása szerint tulajd ónképpen két pontban van különbség a mérsékelt jogi pozitivizmus és a skolasztikus természetjog között, nevezetesen az erkölcs szerepére és a tételes jog mivoltára vonatkozólag. Nem érdektelen annak felemlítése sem, hogy a két irány között az erkölcs szerepére vonatkozó lényeges különbséget sem a kánonista (Haring, Rechtsbegriff 103, Hertling, Kleine Schriften zur Zeitgeschichte und Politik 1897, 179 1., id. Moór id. m. 11. 1., v. ö. még Notter id. m. 70 1.) sem a jogbölcsész (Moór id. m. 20—21 1.) nem lát. Vitéz Moór Gyula, aki szerint a jogi pozitivizmus és a természetjogi felfogás ütközó'pontja a helytelen jog lehetőségének, illetve a jogalkotó hatalom korlátlanságának kérdése (id. m. 23 1.), értékeli a skolasztikus természetjog gondolatait, a két felfogás közelállósá- gára rámutat, valamint arra is, hogy mindkét felfogás tudatosan vagy ön- tudatlanul, legalább is másodlagos elvként elismeri a másiknak vezérelvét (id. m. 45 1.).
