Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Kontor Lajos: Az egyház vagyoni jogai a háború utáni konkordátumokban
54 KONTOR LAJOS rendelkezéséhez hasonlóan ugyancsak a polgári adólisták alapján engedi meg az adószedést, de csak a birodalmi és a badeni alkotmány, továbbá a helyi jogszabályok rendelkezéseihez mérten.1 A német birodalmi konkordátum pótjegyzőkönyve (13. pont) viszont minden kikötés nélkül elismeri az Egyház adószedési jogát. Az osztrák konkordátum 14. pontja ugyancsak elismeri az Egyház adószedési jogát, amit elismert már az 1855. évi osztrák konkordátum 33. pontja is, de az adó előírásánál — mint minden esetben, amikor állami érdekek érintetnek (!) — az állami hatósággal egyetértőén kell eljárni. Ennek az alapelvnek a keresztülvitelére az egyházmegyei hatóságok a kultuszminisztériummal egyetértőén irányelveket fognak megállapítani. Előzékenyebb az osztrák konkordátum az egyházi adó behajtása kérdésében, ugyanis kilátásba helyezi az állami segítséget, feltéve, hogy az adó az állami hatóságokkal egyetértőén Íratott elő és más címen is jogszerű (!). Az osztrák konkordátum pótjegyzőkönyvében a Szentszék hozzájárul ahhoz, hogy a vallási célokra irányuló minden pénz, vagy pénzértékű dolog szolgáltatása tekintetében felmerülő vita esetén, új megegyezés létre jöveteléig, az állami hatóságok döntsenek, mégpedig, ha a szolgáltatás alapja valamely egyházi kötelékbe való tartozás, a kultuszkormány közegei, egyébként pedig a polgári bíróságok illetékesek. Kontor Lajos. 1 Ezek a kikötések bizonytalanná teszik az Egyház adószedési jogát, hiszen az még helyi jogszabályokkal is korlátozható !
