Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)

Tiefenthaler József: A misztika és az Eucharisztia

A MISZTIKA ÉS AZ EUCHARISZTIA.

Célkitűzésükben egyet akarnak : a lélek egyesülését Istennel már itt a földön. Mindegyik a túlvilági istenlátás és istenbírás Ígérete és felcsillanása a jelen életben. Amióta az ember a bibliai teremtés-történet szerint mint «Isten képe és hasonlatossága» (Gen. 1, 26) lépett be a létbe, azóta nem szűnt meg Alkotóját kutatni, megismerni és szeretni. A katekizmus egyenesen ebben állapítja meg az ember célját.

1. A misztikának1 Isten felé való törekvése nem a bűnbánó asz- kézis sötét komorsága, hanem az «Énekek éneké»-nek szerelmi sóvárgásától fűtött istenbírás extatikus boldogsága. A misztikus lélek szeret, szereti Istenét, kivel közvetlenül társalog, kinek fenntartás nélkül adja át magát és kinek boldogan és rajongva engedelmeskedik. A földi etikai érték ennél a lelkiségnél nem magukban az affektusokban, a szeretet lángolásában rejlik — hiszen sokszor csupán a nyelvezet való onnét — hanem az aszketikus elfordulásban az anyagiasságtól és önösségtől, az áldozatos életnek derűjében és készségében, ami a lelket alkalmatossá teszi a misztikus élményben megvalósuló Istennel történő boldog egyesülésre.

Az Istennel való egyesülés misztikus törekvése pogány lélekben is kivirágozhatik. A földi életben való csalódás, a földi élet romlottságával szemben érzett undor pogány lélekben is megteremthette a vágyat egy magasabb lelkiség után, sőt egyenesen Isten bírása, Istennel való egyesülés után. A meginduló kereszténységnek a nyers üldözéseknél nagyobb krízist jelentett a görög és római pogányság leglelkibb és utolsó kísérlete a megmentésére a neoplatonizmusban, annak III. századbeli pompás fellendülésében Plotinus misztikus tanítása és mélységesen misztikus egyénisége körül. Szisztémáját őszinte vágy fűtötte Isten után és a vele való egyesülés után, mihez mérten szigorú aszkezistől hordozott ideális lelki életet is élt — természetesen egészen pogány alapon. Kihatása olyan nagy volt, hogy még Szent Ágoston se tudta magát alóla kivonni.1 2

A kereszténység sem maradt hatás nélkül a neoplatonizmusra ; főleg a valláserkölcsi tisztultságát tekintve Plotinus3egyéniségében állítható ez.

1 O. Karrer : Gott in uns, V. «Ars sacra.», München. — M. Grabmann : Wesen u. Grundlagen der Kath. Mystik. Theatiner V., München. —Tiefenthaler: Aszkézis és misztika. Élet k. — Müller : Misztika. Korda k.

2 S. A. Augustini Ep. L. De civitate Dei, Acad. Vind. 1899, vol. I.

3 Kirchenlexikon, Herder.