Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Kontor Lajos: Az egyház vagyoni jogai a háború utáni konkordátumokban
AZ EGYHÁZ VAGYONI JOGAI A HÁBORÚ UTÁNI KONKORDÁTUMOKBAN 53 mértékben, mint a laikusoké, de nem lehet megadóztatni az isteni szolgálatra szánt épületeket, szemináriumokat, a szerzetesrendek hivatali és lakóházait, a vallásos célra szánt ama javakat és alapítványokat, amelyek hozadéka nem a javadalmasok jövedelmét növeli. A püspök és a plébánosok lakóházai és hivatali helyiségei, a «közfunkciót végzők hivatalos lakásai», végül az állam intézményeinek átengedett egyházi épületek szintén adómentesek. Szószerint hasonló rendelkezések vannak a litván konkordátum 16. pontjában. Az olasz konkordátum 29. h. pontja érvényben tartja azokat az illetékkedvezményeket, amelyeket az Egyház eddig élvezett (bizonyos illetékeket ugyanis az Egyház egyáltalán nem, vagy csak redukált mértékben fizetett), adózási tekintetben pedig a vallással kapcsolatos tárgyak a jótékonysági vagy oktatási célt szolgáló dolgokkal egyenlően bírá- landók el. Megszüntette továbbá az olasz konkordátum a 30%-os külön adót, amellyel az egyházi javakat 1867 óta sújtották, megszüntette azt a progresszív tributumot is, amelyet a vagyonosabb javadalmasoktól abból a célból szedett a kormány, hogy abból a szegényebb javadal- masokat segíthesse, továbbá eltörölte az örökösödési illetéket pótló haszonélvezetátruházási illetéket, melyet a javadalmas személyében beállott változás alkalmával kellett 1874 óta fizetni. Kimondja még a konkordátum, hogy a jövőben az egyházi javak semmiféle külön adóval nem sújthatok s nem követelhető a papoktól a foglalkozásokra kivetett taxa sem (taxa pro exercitio ministerii). Az Egyház adószedési joga. Az Egyház az egyházi törvénykönyv 1496. kánonja értelmében jogosult, függetlenül minden polgári hatalomtól, híveitől szükségletei céljaira szolgáltatásokat szedni. Régebben ezt a rendelkezést felesleges volt kodifikálni, hiszen az alkotmányok maguk rendelkeztek a papi tizedről stb., de már a XIX. század végén, a columbiai konkordátumban szerződésileg kellett biztosítani az Egyház adószedési jogát. A háború utáni konkordátumok is intézkednek erről a kérdésről, bár nem valamennyi. A bajor konkordátum 10. pontjának 5. §-a elismeri az Egyház adószedési jogát, s az adót a polgári adólajstromok alapján vetheti ki. Ezt a jogot az 1921. július 27-én hozott állami törvény is kodifikálja. Az olasz konkordátum az Egyház adószedési jogáról nem beszél, s kifejezetten csak azt engedi meg, hogy az egyházi tényezők az egyházi épületekben vagy azok ajtai előtt gyűjtést rendezzenek.1 A badeni konkordátum 4. pontjának 4. §-a a bajor konkordátum 1 A múlthoz viszonyítva ez is haladás, mert az állambiztonsági törvény szerint az Egyház azelőtt csak a templomokban gyűjthetett.
