Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Kontor Lajos: Az egyház vagyoni jogai a háború utáni konkordátumokban
52 KONTOR LAJOS Az eddig használt állami épületek további használatát az osztrák konkordátum is megengedi. A vallásalapokat az osztrák konkordátum 15. pontjának 9. §-a egyházi jellegűekké alakítja, de azokat — mint eddig — további intézkedésig az Egyház nevében az állam kezeli. Ha ezeknek az alapoknak a bevételei a szükséges célokra nem elegendők, továbbra is fennmarad az államnak az 1855. évi konkordátumban előírt kiegészítő kötelezettsége. Az egyházi vagyon adózási kötelezettsége. Az egyházi személyek és épületek ősi jogon mentesek voltak az adófizetés kötelezettsége alól, sőt az egyházat az adószedés joga illette meg. Még a tridenti zsinat is megerősítette az egyháziaknak azt a privilégiumát, hogy nem fizetnek adót, idővel azután az Egyház «a békesség és egyéb szükséges előnyök» érdekében lassankint lemondott az adó- mentesség privilégiumáról. Az 1818. évi szicíliai konkordátumban a pápa már elismerte, hogy az egyházi javak megadóztathatok, de mivel az egyháziakat néha másoknál súlyosabban terhelték adóval, a király megígérte, hogy az ilyen visszaélések elkövetőit az eddiginél súlyosabban fogja büntetni, egyben kilátásba helyezte, hogyha az állam helyzete javul, az egyháziak adóztatásán könnyítéseket tesz. Az 1852. évi costaricai konkordátum 18.pont- jában a pápa ugyancsak tudomásul vette, hogy az egyházi ingatlanok és javak megadóztatnak, mégpedig a többi polgárok adózásával egyenlő mértékben, kivéve a templomokat és az isteni szolgálatra rendelt épületeket. Ugyanilyen intézkedést tartalmaz a legtöbb latin-amerikai konkordátum, az 1881. évben kiegészített columbiai konkordátum 9. pontja azonban ezekhez a rendelkezésekhez még hozzáteszi, hogy az adóztatási «engedély» elnyerhetése végett a polgári hatóság tanácskozni köteles az egyházi tényezőkkel, ahányszor az Egyház megadóztatására csak szükség van. A szemináriumok és a templomok azonban ilyen módon sem vonhatók adózás alá. Az 1887. évi columbiai konkordátum 6. pontja pedig kiveszi az adózási kötelezettség alól a püspökök és a plébánosok lakóházait, s ezt a kikötést viszontlátjuk az 1914. évi szerbiai konkordátum 18. pontjában. A háború utáni konkordátumok közül csupán a lett, a lengyel, a litván és az olasz konkordátumok foglalkoznak az egyházi javak megadóztatásának a kérdésével. A lett konkordátum 16. pontja megengedi, hogy az egyházi tulajdon — úgy mint mások javai — adóval sujtassék, kivéve az isteni szolgálatra szánt épületeket, a szemináriumokat, a püspökök és a plébánosok lakóházait. A lengyel konkordátum 15. pontja részletesebben intézkedik erről a kérdésről. Eszerint az egyháziak, ezek javai, továbbá az egyházi jogi személyek és a szerzetesrendek javai megadóztathatok, mégpedig hasonló
