Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Kontor Lajos: Az egyház vagyoni jogai a háború utáni konkordátumokban
48 KONTOR LAJOS A német birodalmi konkordátum 17. pontja megismétli az egyházi vagyonkezelésre nézve a porosz konkordátum előbb idézett 5. pontját, majd kimondja, hogy az istentiszteletre szolgáló épületek lebontása csakis az egyházi hatósággal egyetértésben történhetik. Az osztrák konkordátum 13. pontja az állami törvények keretei között meghosszabbítja az Egyháznak az 1855. évi konkordátum 29. pontjában kodifikált tulajdonszerzési jogát és biztosítja az egyházi tulajdon sérthetetlenségét. Az egyházi vagyont a kánonjog szerint hivatott szervek kezelhetik, s annak eladása vagy megterhelése nem történhetik az illetékes egyházi szervek engedélye nélkül. Eladás vagy megterhelés esetében a kultuszkormány beleegyezésére is szükség van akkor, ha az egyházi törzsvagyon eladása vagy megterhelése következtében a közpénzekből hozzájárulás vagy annak felemelése válik szükségessé. A kormánynak elhatározása előtt azonban meg kell hallgatnia a püspököt. Az osztrák konkordátum pótjegyzőkönyve szerint az Egyházat érintő bekebelezési okmányokon a püspök záradékot köteles alkalmazni, amelyben kijelenti, hogy a telekkönyvbe bevezetendő egyházi jogosítvány vagy kötelezettség ellen nincs kifogása, továbbá igazolja, hogy az ügyletet megkötő egyházi személy az ügyletkötésre jogosítva volt. Az egyházi alapítványok kezelését az osztrák konkordátum az egyházi szervek jogkörébe utalja. Az osztrák konkordátum pótjegyzőkönyvében a Szentszék hozzájárul ahhoz, hogy mindazok a viták, amelyek valamely kegyuraság alapján támasztható követelésekre vonatkoznak, a kultuszkormány hatóságai útján döntessenek el. Ha az eljárás folyamán magának a kegy- uraságnak a léte tétetik vita tárgyává, s erre vonatkozóan még nincs jogerős egyházi határozat, s a halasztás veszéllyel járna, a Szentszék beleegyezésével ideiglenesen szintén a kultuszkormány közegei intézkedhetnek. Az egyházi épületek építése, helyreállítása és egyéb egyházi szükségletek pénzügyi fedezése tekintetében új megegyezés létr ej öv eleiéig érvényben maradnak az eddigi jogszabályok, figyelemmel azonban az új konkordátum módosításaira. A papság állami dotálása. A háború utáni konkordátumok legnagyobb részét olyan kormányok kötötték, amelyek — mint már említettük — az Egyház és az állam szétválasztásának elvi alapján állottak, de ezek a konkordátumok is általában biztosítják a papság megélhetését és rendelkeznek a papság állami dotálásáról. Több konkordátumban hozzájárul az állam az Egyház dologi kiadásainak a fedezéséhez is, anélkül, hogy ennek ellenében az Egyház bármilyen kötelezettséget vállalna az állammal szemben. A lett konkordátum 7. pontjában az állam ígéretet tett, hogy meg-
