Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Bárd János: A szenttamási oksági elv védelmében
A SZENTTAMÁSI OKSÁGI ELV VÉDELMÉBEN 361 a növény-, állat-, embervilág egyedeiben látta realizálódni elsősorban a teremtett szubstanciát. Ámde Brandenstein transzcendens oksága ép azt rontja le a dolgokban, ami azokat szubsztanciává teszi : a magánvalóságot s az önmaguknak való elégséges voltot. Lehetetlenné válik Szent Tamás theodicaeája is. Azok a bizonyítékok, amelyekkel Szent Tamás Isten létét igazolja, kivétel nélkül mind föltételezik a tranzitív okságot. Veszélyben forog megismerésünk objektivitása is. Ha a külső dolgok nem hatnak érzékeinkre, a lélek semmiféle gondolatalkotásra nem képes. Ha mégis vannak ismereteink, akkor azok vagy velünk születtek (innatizmus), vagy egy felsőbb szellemi erő juttatja el őket hozzánk (occasionalizmus). Ezekután nem lesz érdektelen bemutatni, hogyan magyarázza Szent Tamás a változások tényét a tranzitív és immanens okság felvételével. Bárd János. (Folytatása következik.)
