Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Móra Mihály: Magister Gratianus mint perjogász
MAGISTER GRATIANUS MINT PERJOGÁSZ 351 állapított külföldi hatást fel is veszünk, nem gondolnánk, hogy ezzel csorba esnék a jog nemzeti mivoltán. Ceteris paribus ez a helyzet valamennyi tradíciós európai nép jogánál is. A középkorban mindehhez a kölcsönhatások nyomatékos voltát kell felvenni. Richard Schmidt,1 a nagytudású német perjogász, aki azonban hajlandóságot mutat arra, hogy a kánonista communis opinioval szemben külön utakon járjon, kétségbe vonta, hogy a decretalis perjog eredeti alkotás volna és az egyházi pert csupán szekundér jelenségnek minősítette, amely a longobardjog révén germán reminiszcenciákból táplálkozó felsőolasz városok készen talált perjogát csupán utánozta. Ez a nézet a perjogászok táborában követésre talált, sőt a kánonistákhoz is átszivárgóit. A helyes álláspont szerint sem tagadni, sem röstellni nem kell azt, hogy az egyházjog palotája római alapzaton állott és többek közt — germán téglákból is épült. Schmidt egyoldalúan túlozott, állításában csak részigazság van. Azt a kánonisták előtt nem kell hangsúlyozni, hogy az Egyház jogának elemeit a közvetlen érintkezés folytán a többiekhez (görög, kisázsiai) viszonyítva túlnyomórészben a római és a germán jogból vette. Az objektív kanonisztika ezt soha kétségbe nem vonta. De még ha az egyházi perjog épületébe illesztett tégladarabokról ki is mutatható a világi jogi eredet, maga az épület, a szintézis a maga monumentális felépítésében az Egyház géniuszának tulajdona. Az a sokat bámult rendszer, amely egy gót katedrális nagyszerűségéhez hasonlítható, mégis az Egyházhoz tartozik, amint az Egyház céljára szolgáltak a középkor istenhivő lelkületéből született dómok is. Szintézis az egyházjog, de a szintézisnek nem lehet leértékelő mel- lékzöngét tulajdonítani. Jól tudjuk, hogy az egyházjog felépítésénél váltakozó intenzitással Európa valamennyi kultúrnemzete részt vett. De az áthasonítást, az Egyház céljára átalakítást az egyházhatalom végezte el és végre is —- a ius divinumnak is helyet kell szorítani. A partikuláris egyházjog lehetett eltérő, amint nem voltak azonosak a különböző vidéken elhelyezett templomok sem. De mindegyik templomon meglátszott, hogy Isten háza, az Egyház céljaira volt rendelve. A geográfiái és kronologikus színeződés mellett megmaradt az alapvonás. Senkisem tagadhatja, hogy az egyházi perjogban különféle rétegződés ismerhető fel. Majdnem azt lehetne mondani, hasonlít azokhoz a dómokhoz, amelyeket régebbi stílusban kezdtek építeni, de az újabb hatás alól tervezői nem tudtak kitérni. Még az egy ugyanazon stílus 1 V. ö. 32. jegyzetünket. Schmidt túlzásaival szemben foglal állást Roberti, De processibus. Roma, 1926. 1—9. 1. Kérészy, Néhány lényegesebb reform a CIC perjogában. Budapest, 1923. 14—16., 24—25., 28. 1. V. ö. Móra, id. m. 38. s köv. 1.
