Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Móra Mihály: Magister Gratianus mint perjogász
352 MÓRA MIHÁLY keretén belül is a hosszú évszázadon át készült katedrális építői mind egyéni formanyelvükön alkottak. Nem a sajátos részleteiből kell megítélni azt a jogrendszert, amely hosszú időn át a világi jogalkotás példájaként szerepelt. Ki kételkedik abban, hogy a bécsi Szent István- dóm gót stílusban épült? És ha a Riesentor, a régi építkezés érdekes románstílű maradványa, — ez az ég felé szárnyaló gót stílus egységes rendszerén mit sem változtat, a dóm, mint a középkori építészet remeke, belsejében a barokk korból származó Prinz Eugén emlékművel az újabb átépítése után is messze kiemelkedik a profán épületcsoportok közül. Mitsem von le tehát a kánonjog jelentőségéből és értékéből, ha kialakulásának tényezői között a világi jog intézményeit találjuk, amint — hogy példával éljünk — az egyházi művészet elemeit is sokfelé kell keresnünk. Az Egyház a maga szolgálatába állította a kultúra vívmányait, köztük a művészi kifejezést és a hatalmi viszonyok elrendező eszközét, a jogot is. A kereszténnyé vált népek pogány intézményeit megkeresztelte, átformálta. Ez csak természetes. De milyen más ez a «megkeresztelt» jog, kereszténnyé vált művészet, mint a korábbi. * * * Az excursio után visszatérve kiindulási pontunkhoz, megemlítjük, hogy a formális jogerőnek a fent vázolt elve vezetett a felsőitáliai városok1 statútumainak jogában1 2 asemmiségi panasz kialakulásához. Ez a ma uralkodó nézet. Minthogy azonban a kánonjog korában, amikor az iskola a szellemi életet annyira befolyásolta, az elmélet embereinek tanítása a világi és egyházi gyakorlatot megtermékenyítette,3 így a semmisségi panasz kialakulására sem lehetett hatás nélkül az elméleti fejtegetés. Még ha a kánonjogot úgy is fognánk fel, mint oly rendszert, amely inkább a meglévő joganyaghoz zárul olyanformán, hogy azt — a rómaiak ius praetorium-ához hasonlóan alakítja át,4 még abban az esetben is, ki tagadná, hogy az európai perjogi tudomány a kánonisták elméleti fejtegetésének, de a pápák decretalisai közvetítő erejének is mit köszönhetett. A középkori jogfejlődés — a sajátos, egyéni elemek természetes érvényesülése mellett — a kölcsönhatások szövedékét mutatja. A gratiáni fellebbezés különben részleteiben túlnyomórészt a római jog szerint van szabályozva, devolutiv és felfüggesztő hatású, a felebbezést tíz nap alatt kell benyújtani, írásban vagy szóban. Rufinus szerint a felebbezési eljárásban új tényeket is fel lehet hozni. A felebbe1 V. ö. Skedl, 5. 1. ; Jacobi, 333. 1. Schima, 10. I. 2 A kánonisták szerint (München, I. 587. 1., Vering, 704. 1., Hohenlohe Prozeßrecht 72.1.) a semmisségi panasz kiképzése az egyházi perjog érdeme. Ugyanígy Kérészy, 17. 1. ; Roberti, 4—6. 1. 3 Pöschl, Kurzgefaßtes Lehrbuch.2 Qraz, 17. 1., 2. j. 4 Hinschius, Geschichte und Quellen des kan. Rechts, a Holtzendorff- féle lexikonban. 5. kiadás, 202. I.
