Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Móra Mihály: Magister Gratianus mint perjogász
350 MÓRA MIHÁLY különösen a perjog terén a német közönséges jogra, tulajdonképen legalább is részben germánjog. Újabb időben divatos dolog a jogtudományban is, mint más téren, azzal szerezni hírnevet, hogy az Egyház minden érdemét letagadjuk. A német jogtudomány újabb averzióját a római joggal szemben is szinte ezzel a csekélyebbértékűségi tudattal lehetne lélektanilag megmagyarázni. Félreértések elkerülése végett kiemeljük, hogy nem a bebizonyított római és germánjogi hatás tételét vonjuk kétségbe. Az is bizonyos, hogy valamely jogintézmény eredetének kérdése elsőrangú fontosságú. De alig vitatható, hogy az eredetkutatásban a jogászok és történészek — az előbbiek sorában nemcsak a germanisták, hanem néha a kánonisták is — túllőttek a célon, amikor a saját jogterületük jelentőségét elhamarkodott vagy célzatos következtetéssel, ingatag feltevésekkel akarták növelni. Úgy áll a dolog, hogy a germanista például nem titkolt diadallal mutatta ki valamely kánoni perjogi intézmény germánjogi eredetét, másfelől a romanista a római jog döntő jelentőségét látta. Újabban megint az ószövetségi zsidó és a kisázsiai jog alkatelemeinek szerepét túlzottan húzzák alá a korai egyházjog felépítésénél. Nem lehetne csodálni, ha az északafrikai jogász — korai századok élénk életet élő északafrikai egyházára gondolva — vagy a spanyol jogász hazájának zsinatait tartva szem előtt — e két jogterületet valamelyes nemzeti géniuszát tolná előtérbe és ez alapon vitatná ez utóbbi eredetiségét és tagadná az egyházjog eredeti mivoltát, amiben részben igaza is lenne, hiszen az északafrikai és a spanyol zsinatokat a korai egyházjog kiképzésében jelentős mértékben ott találjuk. Így igyekeznek az egyházi jog alól kihúzni a talajt és különböző elemekből összetákolt receptív jognak minősíteni. Ezeknek a kutatásoknak azonban csak részigazságuk van. Aligha jutott valakinek eszébe, hogy a római ius praetoriumtól elvitassa az eredetiséget és megfossza jelentőségétől, pedig ugyancsak merített idegen forrásokból ez is. Azt sem szabad elfeledni, hogy ezek az eredetiségkutatások nem is olyan biztos alapokon nyugszanak. Vegyük csak a tisztítóeskü intézményét, amelyről oly szívesen hirdették és hirdetik ma is a germánjogi eredetet. Amennyire igaz, hogy a kánonjogi tisztitóesküre befolyással volt a germán eskütársas eskü, épp oly bizonyos, hogy ez utóbbi a kánonjogban nem volt teljesen idegen és ismeretlen, hiszen már korábban volt keleten ehhez hasonló intézmény, sőt azt valamennyi ékírásos nép ismerte. De másfelől : vájjon melyik nemzeti jogról mutatható ki, hogy idegen befolyástól teljesen ment lett volna? Éppenséggel nem tartozunk azok közé, akik a nemzeti elemeket nem becsülné a hazai jogban és túlzott előszeretettel vadászna idegen hatások kimutatására. Van—éppen hazai jogunk példa erre — igen sok sajátos, minden más jogtól különböző nemzeti vonás a világi jogban, viszont van más joghoz hasonló alakulás, sőt természetszerűleg egyezés is. De ha kellő óvatossággal meg-
