Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. II.
AZ ÁZSIAI MAGYAROK MEGTÉRÉSE 251 Ugyanezekre az évekre esik az első nagyobbszabású térítőkísérlet, amelyről Malalas és Theophanes nevezetes leírásából szerezhetünk tudomást. Ezeket Moravcsik Gy. a következőkben foglalta össze :10 11 «Ugyanabban az évben — tehát Justinianus uralkodásának első évében (527—28) — a Boszporusz közelében lakó húnok királya, Gordas (Ogurda) szövetkezett a császárral. Konstantinápolyba jött s meg- keresztelkedett. A császár maga tartotta keresztvíz alá a barbár fejedelmet, gazdagon megajándékozva bocsátotta vissza hazájába s rábízta a római birtokok és Boszporusz városának őrizetét. . . Ugyanakkor a császár római helyőrséget és egy tribunust küldött oda, hogy azok a várost a húnok ellen megoltalmazzák és az adót behajtsák. A városban ugyanis élénk kereskedelem folyt a rómaiak és húnok között. Gordas király hazatérvén a Bosporusz közelében lévő földjére, elmesélte testvérének a történteket, a bizánci császár jóindulatát és otthagyván őt hűn segítséggel (Bosporuszban, M. Gy.) eltávozott. A kereszténnyé lett király azután összetörette és beolvasztatta azokat az arany és ezüst bálványokat, melyeket a húnok tiszteltek. Ezeket azután Bosporusz városában becserélték bizánci pénzre. A papok azonban felbőszültek ezen, összeesküdtek a király testvérével, felkeresték Gordast és megölték s helyette testvérét Mugerist (Mogyeri) tették meg fejedelmükké. Minthogy pedig az összeesküvők féltek, hogy a bosporuszi bizánciak Gordasért bosszút fognak állni, titkon belopództak a városba s Dalmatios tribunust és az őrséget lemészárolták. Amikor a császár tudomást szerzett a dologról, büntetőexpedíciót küldött a húnok ellen. Vezetését az úgynevezett feketetengeri szorosok comesére Ruphinos patrícius fiára, Johannesre bízta, aki a feketetengeri bejáró ázsiai partján lévő Hieronban székelt. A haderő egy részét, melyben gót segédcsapatok is voltak, a Fekete-tengeren át hajók szállították, egy másik része pedig Godilas és Baduarios strategosok vezetésével Odys- sopolisból szárazföldi úton indult el. A húnok pedig meghallván ezt, eltűntek, Bosporusz városában nyugalom lett s a bizánciak tovább uralkodtak rajta.» Hogy az idézett leírás magyar népre vonatkozik, elegendő e helyütt Németh Gy. megállapításaira utalnunk.11 Minket ezúttal a leírás egyház- és művelődéstörténeti vonatkozásai érdekelnek. Nem érdektelen megjegyeznünk, milyen bálványokról van itt szó. A pogány magyarság hite szerint az elhalt ősök szelleme, árnyék- lelke, azaz íze ott él, ott jár közöttük. Az ősök tisztelete igen magas fokon állott náluk. Az állandóan égő házi tűzhelyeken nap-nap után áldozatot mutattak be őseik ízének, amikor is mindennapi ételük első falatját a tűzbe vetették s italuk első kortyát a tűzre loccsantották. 10 Moravcsik Gy.: Muagerisz király. Magy. Nyelv XXIII. 266—267.11. 11 V. ö. Németh Gy.: 3. a. id. m. 167—172. 11.
