Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Móra Mihály: Magister Gratianus mint perjogász
242 MÓRA MIHÁLY idézést és az idézésnél megtartandó időközöket, ha nem is mindig világosan j1 erősen hangsúlyozta a római vádperre jellemző ama követelményt, hogy az accusatio mindig írásbeli1 2 legyen.3 A vád- és keresetlevél formaságaira visszanyúl a justinianusi-jogba.4 A bíró a vádlottat tribus edictis vel uno premptorio idézi. Az idézési időközökre Gratián nem talál határozott szabályt. A bíró a vádlottnak védelme előkészítésére további haladékot engedélyezhet.5 A litis contestatio6 az ügy tárgyalásának a kezdetét jelenti, félbeszakítja az elévülést és megtiltja a res litigiosa megváltoztatását. A litis contestatio előtt kell elintézni a dilatoius kifogást.7 Feltűnő, hogy Gratián a patvaresküt nem említi. Ami a tágabb értelemben vett mulasztást illeti,8 a Decretum joga, különösen az álizidori kánonokra támaszkodva, nem engedi meg a távollevő ellen az ügy érdemében tárgyalást és az érdemi ítéletet, hanem csupán a makacsságra megállapított büntetést engedélyezi,9 — mégis ennek ellenére ismer Gratián a vádlott távollétében megtartott tárgyalás alapján hozott érdemi döntést is,10 11 az ellentétet tehát nem sikerült feloldania. A vádló makacssága esetén a vádlott kártérítést is követelhet. Annak azonban nincs semmi akadálya, hogy a vádló vádját megismételje.11 A Magister a római jog alapján különbséget tesz12 dilatorius és peremptorius kifogás között,13 anélkül, hogy a kifogás lényegébe behatolna. A részletesen tárgyalt exceptio spolii-ra vonatkozó tan, amely szerint a spoliatus ellen a visszahelyezés előtt sem tárgyalás, sem idézés nem foghat helyt,14 megfelel az álizidori tanításnak. Gratián a viszonvád megengedhetőségét kimondó forráshelyeket15 azáltal szorítja meg, hogy a viszonvádat, de maiori crimine megengedhetőnek tartj a.16 Míg az irodalom 1 Molitor, 88. 1. ; Jacobi, 266. s köv. 1. 2 Accusatio semper fiat in scriptis. Felirat ac. 1. C. II. q. 8. 3 V. ö. azonban Jacobi, 277—278. 1. 4 Molitor, 89. 1. ; Jacobi, 269. 1. 6 Molitor, 88. 1.; Jacobi, 174. I. 6 A litis contestation^ ma fel lehet tenni, hogy a római jogi fogalommal nem függ össze közvetlenül. V. ö. Schima, Kanonische Rechtsgedanken im modernen Zivilprozeßrecht. Romae, 1937. 7. 1., 8. j. 7 Molitor, 92. ; Jacobi, 280. 1. 8 München, I. 408. 1., 1. j., 409. 1., 2. j. ; Molitor, 90. 1. ; Jacobi, 281. 1., 4. j. ; Schima, 8. 1. 9 c. 15., diet. Gr. p. c. 5. C. II. q. 8. ; c. 1—4., 6, 8, 11—13, 14, 15, 18, 19, 21. C. III. q. 9. 10 Diet. Gr. p. c. 13. C. III. q. 9. 11 Jacobi, 282. s köv. 1. 12 Diet. Gr. p. c. 4. C. III. q. 3. ; diet. Gr. p. c. 2. C. III. q. 6. 13 Molitor, 91. 1. 14 C. II. q. 2. ; C. III. q. 1. 15 c. 1—3. C. III. q. 11. 16 V. ö. diet. Gr. p. c. 3. C. III. q. 11.
