Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Móra Mihály: Magister Gratianus mint perjogász
MAGISTER GRATIANUS MINT PERJOGÁSZ 243 korábbi véleménye a per exceptionem eljárást csak a decretális jogból ismeri,1 Jacobi ezt azonosítani próbálja a gratiáni perben előforduló per modum exceptionis viszonváddal.1 2 Ez az eljárás a Decretumban és a dekretistáknál a decretalis jog hasonló eljárásától3 azáltal különbözik, hogy az előbbi nemcsak a képtelen vádló és tanú eltávolítását célozza,4 amit a canonistica korábbi nézete a későbbi per exceptionem eljárásról gondol, hanem az eredeti vádló megbüntetésével érhet véget.5 Ha meg is lehet engedni, hogy a viszonvádas eljárást,6 már a Decretum tárgyalja, azt mégis ki kell emelni, hogy ez a Decretumban per modum exceptionis érvényesített viszonvád nem azonos a decretalis jog per exceptionem eljárásával, hanem benne legfeljebb az utóbbihoz hasonló, de távolról sem azonos intézmény gyökere kereshető. Jacobi kutatásaiból, ha el is fogadjuk nézetét, csak annyi tűnik ki, hogy Gratián ismert oly viszonvádat, amely az eredeti vádló elítélésével végződhetett. De ebből aligha következtethető az, hogy azonos7 lenne a decretalis jogból ismert per exceptionem eljárással, amelynek éppen az az egyik jellemzője, hogy csak processualis célzatú kifogásolási eljárás volt, amely mind a polgári, mind a büntető eljárásban egyaránt helyt foghatott.8 Azt meg kell hagyni, hogy Gratián felfogása voltaképpen következetesebb, mint a későbbi decretalis jogé, amikor a viszon- vádra elítélést enged. Jacobi gondolatmenetébe egy logikai hiba csúszott. Ő ugyanis azt igyekszik kimutatni, hogy a Decretumban szó van olyan viszonvádról, amely azonosa későbbi — decretalis jogból ismert — per exceptionem eljárással, mégis különbözik tőle ebban a pontban, hogy Gratián- nál a viszonvád az eredeti vádlott elítéléséhez vezethetett ; csak később volt megtiltva az elitélés és a decretalis jogban inkább a vádló és a tanú kifogásolására irányuló processualis eszköz volt. Ez tehát olyan azonosság, amely egyben különbség is. A kérdésnek nem tulajdonítunk olyan jelentőséget, mint Jacobi. Gratián ugyanis még szerinte is csak akkor engedi meg a viszonvádat, ha de maiore crimine van szó. Szerinte nem lehetne többé kétségbe vonni, hogy Gratián valóságos viszonvádra gondol, amely az eredeti vádlóval szemben ítélettel végződhetik.9 Véleményünk szerint arra nézve, hogy miért volt Gratián korában még az elítélés1 Molitor, 105. 1. ; München, I. 363. 1. ; Hinschius, V. 358. 1., 3. j. 2 Jacobi, 288. 1. 3 Tribus modis valet opponi: denunciando, excipiendo et accusando, c. 16. X. V. 1. (III. Ince.) 4 így München, I. 363. 1 ; Hinschius, V. 358. 1. 5 Jacobi, 293. 1. 6 A per exceptionem eljárás terminusa megtévesztő. 7 Jacobi, 292. 1. ; V. ö. Móra, id. m. 34.1. 8 Molitor, 189. 1. 9 Jacobi, 290. 1. 16*