Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Móra Mihály: Magister Gratianus mint perjogász
MAGISTER GRATIANUS MINT PERJOGÁSZ 159 persze korrektivumok alkalmazása mellett — ma is kiindulópont, csak sajnálható, hogy Gratian perjogával behatóbban ő sem foglalkozott. Ama régebbi világi perjogászok, akik az egyházi perjoggal részletesebben foglalkoznak, mint például Wetzel l,1 Bethmann Hollweg2 Gratianra nézve a monografikus irodalom tanításán túl újat nem igen hoznak és régiségüknél fogva, valamint számos elnézésük miatt különös óvatosságra intenek.3 Ez a helyzet az utolsó száz év egyházjogában az általános nagyobb rendszerek és a perjogi monográfiák tekintetében. A Gratian irodalomnak, mint már említettük, a perjog nem volt különösebb szívügye és ezért csak örülni lehet, hogy Jacobi4 vállalkozott olyan munkára, amely nem csupán a középkori fejlődéstörténet vizsgálatánál szentel figyelmet Gratiánnak, hanem különösképen a Decretumot és a régebbi dekretisták iratait teszi vizsgálat tárgyává. Ez a keresztmetszetű ábrázolás a világi perjogban akkor uralkodónak mondható Schmidt- féle teória hatása alatt készült, amely az egyházi perjog eredeti szerepét erősen vitatta; szerzője csak a régebbi dekretistákat vonja kutatásai körébe és így célkitűzése nem teljes. Munkája, nem egy túlzása mellett, 1 System des ordentlichen Zivilprozesses. 1878. 2 Der Zivilprozeß des gemeinen Rechts in geschichtlicher Entwicklung. I—VI. 1864—74. — Wahrmund (Quellen zur Geschichte des römisch-kanonischen Prozessen im Mittelalter. Innsbruck, 1905. I. 1. Előszó, Vili. 1.) joggal mutat rá Bethmann-Hollweg szubjektív eklekticizmusának hátrányára. 3 Áttekintésünkben a kánonista perjogászokra voltunk tekintettel, ezek között sem említettünk olyan munkákat, amelyek témaválasztásuknál fogva nem foglalkozhattak Gratiannal ( mint pl. Fessier, Der kanonische Prozeß nach seinen positiven Grundlagen und seiner ältesten historischen Entwicklung in der vorjustinianischen Periode 1860) vagy amelyek a későbbi jog ábrázolását tekintvén feladatuknak, a Decretumba nem mélyedtek el. (Ilyen Groß, Die Beweistheorie im kanonischen Prozeß. 1867—1880.) Az újabb nem kánonista perjogászok közül figyelmet érdemel R. Schmidt (Die Herkunft des Inquisitionsprozesses 1902 ; Lehrbuch des deutschen Zivilprozeßrechts,2 I., Leipzig, 1910; Königsrecht, Kirchenrecht und Stadtrecht beim Aufbau des Inquisitionsprozesses, 1915) éppen a kánoni perre vonatkozó túlzó felfogása miatt. Az a jelenség, hogy a gratiani perjogra — ha csak rövidke utalás formájában is — csaknem valamennyi jelentős egyházi és világi perjogi munka utal, éppen a Decretum jelentőségére mutat. Más kérdés, hogy ezek az utalások jóformán egy húron pendülnek : átveszik a kézikönyvek tételeit. De hiszen valamennyi részletkérdést egyaránt átfogó önálló kutatás a tárgyat saját- lagosan kiaknázni akaró Gratian-értekezés feladata. A Decretum perjogának kutatója nagy haszonnal forgathatja az általános egyházjogtörténeti munkákat, amelyek közül közismert voltuknál fogva csak a szerzők nevével idézzük Schulte-, Löning-, Koeniger- és Stutz-ét ; összefoglalásaik a perjogi dogmatikára ugyancsak kevés pontban adnak újat, de annál jelentősebbek az általános egyházjogtörténeti beállításuk és felfogásuk. 4 Der Prozeß im Decretum Gratiani und bei den ältesten Decretisten. Zschr. d. Sav. St. Kan. Abt. Band 3. Weimar, 1913. 223. és köv. 1.
