Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Móra Mihály: Magister Gratianus mint perjogász
156 MÓRA MIHÁLY impulzust a pápai törvényhozásnak, készítette elő, sőt szinte fogalmazta a pápai decretalisokat, a tantörténet elsőrangú fontosságú marad mindig. Ezért kedvenc olvasmányai ezek az auktorok a kánonistáknak ma is. Maga az Egyház is megbecsüli ezeket a régi mestereket. A C I C 6. c. 2—4. n r.-a, amely ünnepélyes manifesztáció a konzervatív jogértelmezés mellett, — egyben a régi kánonisták iránti megbecsülést hirdető monumentum is. Ez természetes, hiszen a jogtudománynak alig van olyan ága, ahol a mai jog olyan szoros és elszakíthatatlan szálakkal lenne összefűzve a régivel, mint az egyházjogban. * * * 2. Nem csodálható, haaDecretum, a kánonjog atyjának, ama vir acerrimi ingenii-nek — amint őt Gasparri kardinális, az új egyházi kodifikáció elindítója és lelke nevezte — munkája keletkezése utáni közel 800 év múlva is élénken foglalkoztatja az egyházjogászokat.1 Gratiánról van szó, akinek a XX. századbeli monografusai sorában Bliemetzrieder, Gillmann, Jacobi, Köstler, Kutt- ner, Plöchl, Seckel, Sohm, Stutz, Sägmüller, Vetula n i, a tudomány előkelő képviselői jártak elöl.2 Hazai neves egyház- jogászaink, Hanuy, Kérész y, K. Kovát s, Lutter, Notier, Reiner, Sipos gondos figyelmet szenteltek az egyházjog fejlődéstörténetével foglalkozó munkáikban Gratiannak.3 1 Még felderítésre és részletes megvilágításra vár, milyen mértékben nyúltak vissza a Codex szerkesztői a Decretumra. — Itt hozzuk fel adalékul, hogy a CIC házassági perjoga a septima manusnál félreismerhetlenül Gratianra támaszkodik. Lásd az alábbi jegyzetünket. — A CIC. jegyzetes kiadása a perjognál is gyakran visszautal a Decretumra ; a függelékben összeállítjuk a CIC kánonjához fűzött azokat a jegyzeteket, amelyek a Decretum bizonyítási jogával összefüggenek. 2 V. ö. Móra, Die Frage des Zivilprozesses und der Beweislast bei Gratian. (Sonderabdruck aus dem Jahrbuch des Gf. Klebelsberg Instituts für ungarische Geschichtsforschung in Wien. VII. Jahrgang.) Pécs, 1937. 5—6. 1. 3 K. Kovdts, A házasságkötés Magyarországon egyházi és polgári jog szerint. Budapest, 1883 (5—6, 16, 162—167.); Notter, A «prima tonsura». Különlenyomat a Hittudományi Folyóirat 1906. évi folyamából, Budapest, 1906 (5., 16., 18., 23., 25. s köv., 28. 1.). Notter, Az egyház törvényhozó joga a házasság kötelékére vonatkozólag. Budapest, 1904. (12—14., 22. s köv., 26., 29. s köv., 37. s köv., 52. s köv. I.) Notter, A szerzetesi professio egyházi és világi jog szerint. Budapest, 1908. (25., 30., 100., 151. s köv., 157., 209. s köv., 214. s köv., 220. s köv., 224. s köv., 284. 1.) Reiner, Az egyházi házasságkötési jog tanának kifejlődése. Budapest, 1908. (12., 20. s köv., 1., 48—61.1.) Kérészy, A «Ne temere» decretum tekintettel a jogtörténeti előzményekre. Budapest, 1909. (1 l.s köv. 1.) Hanuy, A jegyesség és házasságkötési forma kifejlődése a Ne temere decretumig. Budapest, 1912. (59., 62., 73—76., 98., 121. 1.) Lutter, Az egyházi büntetőjog története és jelenlegi állása. 1. Budapest, 1913. (127., 203., 205., 207., 250. s köv., 256—7., 261. s köv. 1.), Sipos, A katholikus házasság jogrendszere a CIC. szerint.2 Pécs, 1928. (248. 1.)
