Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Móra Mihály: Magister Gratianus mint perjogász
MAGISTER GRATIANUS MINT PERJOGÁSZ 157 Az évszázadokig oly fontos munka — Concordantia discordantium canonum, vagy másként Decreta Gratiani, ahogy később nevezték — 1139—1151 között keletkezett, a több mint ezeréves egyházi jogfejlődés záróköve és egyben az új fejlődés kiindulópontja. A skolasztika ezidőben fogott kezet a római jog tudományával és a két studium eme érintkezéstől megtermékenyítve érkezett el virágkorához. A pápaság a wormsi konkordátum (1122) után hatalmi szféráját erélyesen fejlesztette. Az egyházi fellendülés eme évszázadában született a Decretum, amely, bár csak magánmunkálat volt, de tekintélyénél fogva csaknem törvénykönyv erejével uralkodott, summákból, glosszákból és kommentárokból álló saját irodalmat teremtett. Más helyütt érintettük a munka és szerzője jelentőségét, így ismétlések elkerülése végett utalnunk kell arra.1 A szerény kamalduli szerzetes impersonalis életének eme eredménye az egyházi alkotmány és közigazgatási joggal foglalkozó számára az újabb időben is sokatmondó tanulmány. A házasságjogászok érdeklődése értékes eredményeket hozott. Ezen a téren aligha van hiány. Másként áll a dolog a Decretum perjogával, amelynek viszonylag jóval kisebb monografikus irodalma az egyházi perjog általánosan észlelhető csekélyebbmérvű művelésével állt összefüggésben. * * * 3. Ez a helyzet nagyban-egészben ma is. Az egyházi perjogi irodalom az egyházjog többi területéhez viszonyítva ma sem gazdag. A C1C után ugyan a múlthoz viszonyítva élénkebb az érdeklődés, a helyzet valamivel javult, megtöbbszöröződött a perjogi munkák száma. Eichmann, Hohenlohe, Roberti perjogi tankönyve (előbbieké közel 20 éves, utóbbié nem befejezett), B 1 a t, Cappel 1 o, Cocchi, Chelodi, Conte a Coronata, Eich- mann, Marót o, Sipos, Novai, Sägmüller, Wernz- Vidal nagy összefoglalásainak, illetve instutuciószerű bevezetésének perjogi része, valamint Haring, Heck, Hoffmann, Kérész y, Kienitz, Kossután y, Meile, Sipos, Stolpa monográfiái tanúskodhatnak erről.1 2 1 Móra, Die Frage des Zivilprozesses und der Beweislast bei Gratian. 4—9. 1. 2 Eichmann, Das Prozeßrecht des Codex Iuris Canonici. Paderborn, 1921. — Hohenlohe, Das Prozeßrecht des Kodex Iuris Canonici. Wien, 1921. — Roberti, De Processibus. Romae, 1926 s köv. — Blat, Commentarium textus Codicis Juris Canonici. Romae, 1921 s köv. — Capello, Tractatus canonico- moralis des Sacramentis. 1928 s köv. — Summa iuris canonici. Roma, 1932 s köv. — Chelodi, lus matrimoniale. 19213 s köv. — Cocchi, Commentarium in Codicem J. C., Taurinorum Aug. 1920 s köv. — Conte, a Coronata, Institutiones iuris canonici. I—III. 1928 s köv. — Eichmann, Lehrbuch des Kirchen-
