Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Brandenstein Béla br.: Az okság elvéről
AZ OKSÁG ELVÉRŐL 153 ösztönös meghatározottságának módja, főleg a merevebb ösztönű állatfajoknál,az állati lelki működést legfőbb fokon irányító ösztönerőket egyenesen egyedfölöttieknek, sokkal inkább fajhoz, mint egyedhez kötötteknek mutatja : az egyedfölötti, esetleg egész fajhoz kötött állati lelki tényező azután már teljesen érthetőkké teszi az állati lelki működések csodálatos sajátságait, de egyúttal e tényezőnek az egyes állati egyedek- kel szemben teljesen transzcendens oki voltát igazolja. A metafizikai vizsgálódás ezeket a még sok példával kiegészíthető és támogatható, modern szaktudományi eredményekből levont bölcseleti következtetéseket szigorúan és teljesen igazolja. Azzal tisztában kell lennünk, hogy az aristotelesi immanens lélekformák csupán egyes tapasztalati jelenségekből, lényegében az életjelenségek mindennapos szemléletéből megalkotott magyarázó elvek, amelyeknek azonban nemcsak a szükségszerűsége, de még a lehetősége sincs — sem Aristoteles- nél, sem a skolasztikában — kellő módon, azaz valamiféle szigorú, exakt eljárással igazolva. Csupán igen plausibilis magyarázó elveknek látszanak : ámde a plausibilitás egymagában tudvalevőleg igen kétes és bizonytalan látszat. A szervetlen folyamatokra vonatkozóan a mechanikus transitiv okság semmiképen sem kevésbbé plausibilisnak látszik : ámde mindkét okság együttes fennállása a fizikai-kémiai-biológiai módon meghatározott élőlényekben már sokkal problematikusabb ; éppen ennek csekély plausibilitása okozza a modern vitaiizmus nehéz érvényesülését a lehetőleg egyszerű magyarázatot kívánó és kedvelő tudósvilágban, amely a régi, aristotelikus felfogással szemben, a szervetlen folyamatok plausibilisnak látszó transitiv okságáról még kevésbbé akar lemondani, mint a sajátos életjelenségek immanens oki magyarázatáról. Ezért elkerülhetetlen a szigorú metafizikai elemzés, mert enélkül immanens okságelmélet bölcseletileg még sokkal kevésbbé tekinthető megalapozottnak, mint a mechanikai transitiv okság — túlnyomóan Újkori — tanítása. Br. Brandenstein Béla. (Folytatása következik.)
