Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)

Brandenstein Béla br.: Az okság elvéről

AZ OKSÁG ELVÉRŐL 153 ösztönös meghatározottságának módja, főleg a merevebb ösztönű állat­fajoknál,az állati lelki működést legfőbb fokon irányító ösztönerőket egye­nesen egyedfölöttieknek, sokkal inkább fajhoz, mint egyedhez kötöttek­nek mutatja : az egyedfölötti, esetleg egész fajhoz kötött állati lelki tényező azután már teljesen érthetőkké teszi az állati lelki működések csodálatos sajátságait, de egyúttal e tényezőnek az egyes állati egyedek- kel szemben teljesen transzcendens oki voltát igazolja. A metafizikai vizsgálódás ezeket a még sok példával kiegészíthető és támogatható, modern szaktudományi eredményekből levont böl­cseleti következtetéseket szigorúan és teljesen igazolja. Azzal tisztában kell lennünk, hogy az aristotelesi immanens lélekformák csupán egyes tapasztalati jelenségekből, lényegében az életjelenségek mindennapos szemléletéből megalkotott magyarázó elvek, amelyeknek azonban nem­csak a szükségszerűsége, de még a lehetősége sincs — sem Aristoteles- nél, sem a skolasztikában — kellő módon, azaz valamiféle szigorú, exakt eljárással igazolva. Csupán igen plausibilis magyarázó elveknek lát­szanak : ámde a plausibilitás egymagában tudvalevőleg igen kétes és bizonytalan látszat. A szervetlen folyamatokra vonatkozóan a me­chanikus transitiv okság semmiképen sem kevésbbé plausibilisnak lát­szik : ámde mindkét okság együttes fennállása a fizikai-kémiai-biológiai módon meghatározott élőlényekben már sokkal problematikusabb ; éppen ennek csekély plausibilitása okozza a modern vitaiizmus nehéz érvényesülését a lehetőleg egyszerű magyarázatot kívánó és kedvelő tudósvilágban, amely a régi, aristotelikus felfogással szemben, a szer­vetlen folyamatok plausibilisnak látszó transitiv okságáról még ke­vésbbé akar lemondani, mint a sajátos életjelenségek immanens oki magyarázatáról. Ezért elkerülhetetlen a szigorú metafizikai elemzés, mert enélkül immanens okságelmélet bölcseletileg még sokkal kevésbbé tekinthető megalapozottnak, mint a mechanikai transitiv okság — túlnyomóan Újkori — tanítása. Br. Brandenstein Béla. (Folytatása következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom