Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Brandenstein Béla br.: Az okság elvéről
AZ OKSÁG ELVÉRŐL 147 csupán a változó vagy változható valóság időbeli, de időtlen, örök, azaz változhatatlan létesültség, mástólvalóság legalább is eleve nem ellenmondó. Ilyen örök mástólvalóság Isten örök-változhatatlan, tárgyi tudattartalma ; vigyáznunk kell persze arra, hogy az örök létesült nem kezdődött, mert éppen örök : ami kezdődött, az eo ipso időbeli és természetesen létesült is. Valamely örök valóságnak létesültsége csupán nem eo ipso természetes, hiszen a nemlétesült örök valóság nemcsak lehetséges, hanem szükségszerű, amint csakhamar belátjuk ; az időbeli, még pedig tényleg változó valóság bizonyos értelmű keletkezése, azaz létesülése és ezzel létesültsége viszont eo ipso természetes. Ez azonban még nem jelenti az egész változó valóság szükségszerű időbeli kezdetét. Hogy a pusztán változható valóság is létesült, az külön igazolásra szorul. Ha már most ezeknek az elveknek a leszögezése után szétnézünk a tapasztalati valóságban, akkor rögtön megállapítjuk, hogy számunkra közvetetlenül és általában csupa időbeli, változó valóság van adva. Hogy ez az időbeliség, ez a változás esetleg csak bennünk, avagy kívülünk, lényegileg vagy csupán a dolgok megjelenő felszínén van, az egyelőre közömbös és el sem dönthető ; valamiképen van változás és ebben létesülés, oksági viszony is. Ez az oksági viszony eleve háromféleképen képzelhető el. Elképzelhető, hogy a hatás, a létesült valóság az okból, a létesítőből jön létre : ekkor a létesítő ok valósága egészen vagy részben átmegy a hatás valóságába avagy ez a hatás az ok való- iága helyett lép fel ; ezt az oksági fajtát átmenő vagy transiens, trans- stív okságnak nevezhetjük. Az is elképzelhető, hogy a létesülő valóság nem a létesítőből, illetőleg ahelyett jön létre, hanem hogy a létesítő valóság, az ok, a hatással együtt megmarad. Ebben az esetben a hatás lényegileg hozzátartozhatik az okhoz, az ok a hatásban vagy a hatás az okban lényegileg benne lehet, a kettő tehát valahogyan mégis lényegileg egy : ezt az okságfajtát immanens okságnak nevezhetjük. Végül az is elképzelhető, hogy a hatás mellett vagy fölött megmaradó ok lényegileg tűi, kívül van hatásán, amely az okkal szemben lényegileg más, különböző : ezt az okságfajtát transzcendens okságnak nevezhetjük. Nyilvánvaló, hogy több eset nem képzelhető : mert az ok vagy átmegy hatásába, illetőleg ez az ok helyett lép fel, vagy nem ; ha pedig nem, akkor az ok vagy lényegileg egy a hatással, abban benne vagy a hatás az okban van, vagy pedig az ok a hatáson lényegileg túl, azon kívül van. Ez a három felsorolt eset. Milyen okságfelfogások alakultak ki a gondolkodás történetében ? A mítosz okságfelfogása, csakúgy mint a mindennapi emberé, mindhárom elképzelhető okságfajtát tartalmazza : a világfölötti Istenség, az animista felfogás szellemei, a démonok, a testtől elválni képes emberi lélek túlnyomóan transzcendens okok ; az élőlényektől és más lelkes tárgyaktól elválaszthatatlan, lélekszerű életelvek és a világlélek-kon- cepciók lényegileg immanens okok ; és az egymásba átalakuló anyagok, 10*
