Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Brandenstein Béla br.: Az okság elvéről
AZ OKSÁG ELVÉRŐL. Bölcseleti munkáimmal kapcsolatban többször felmerült az ok- ság elvéről vallott felfogásom bírálata : így Jánosi Józsefnek A szellem c. munkájában (26. és következő lapok), legutóbb pedig Kecskés Pálnak embertanomról írt bírálatában (Theologia, V. k. 1 sz., 86—88 1.) Az úgynevezett immanens okságot elutasító felfogásom találkozik itt nehézségekkel ; célszerűnek látszik ezért az okság elvének kérdését kissé közelebbről megvilágítani. Mit nevezünk okságnak ? Okságnak azt az alapvető létviszonyt, valóságviszonyt nevezzük, amely egy létesült valóság és a között a valóság között áll fenn, amely a létesült valóság létének létesítő forrása, alapja, azaz éppen oka. A létesült valóság ebben a viszonyban az okozat vagy hatás ; a létesítő valóság, a hatás létének a forrása, az ok. Ebből a meghatározásból máris nyilvánvaló, hogy minden létesült valóságnak van oka : különben lehetséges volna, hogy valami semmitől jöjjön létre, hogy tehát a semmi létforrás, létalap volna ; ez pedig önellenmondó, mert a semmi mint létalap már nem semmi, minden reális ha- tározmány hiánya, hanem valami, éppen létalap. Világos továbbá, hogy a nemlétesültnek nincs oka : hiszen nem létesült, tehát nem mástól van. De az, hogy a nemlétesült nem mástól, hanem tehát önmagától van, nem jelenti azt sem, hogy saját létének létesítő alapja, oka : mert ha önmaga létesítő alapja volna, akkor létesítenie, létrehoznia kellett volna önmagát, azaz létesítenie kellett volna, mielőtt lett volna ; ez pedig megint önellentmondás, mert a nemlévő nem is lehet létesítő valami. Ellentmondás az is, hogy a nemlétesült saját magának létesítő forrása, oka: ha mert nem létesült, önmagától sem létesülhetett, azaz nem létesíthette önmagát. A nemlétesültnek tehát nem lehet oka, önmaga sem ; és az önmagát létesítő ok, az ilyen értelmű causa sui, mindenképen lehetetlen. A nemlétesült valóság önmagától van, azaz saját létének alapja, hiszen nem alaptalanul, hanem önmagában megalapozva van ; de nem létesítő alapja önmagának. Minden létesültnek viszont szükségképen van oka, de sohasem önmaga, hanem más, további valóság : mert az természetes, hogy valamely létesülő valóság létének létesítő alapja csakis valóság, létező lehet ; hiszen ami létesít, eo ipso a valóságos lét erejével és így a valóságos léttel bír. Az viszont nem következik az okságból, hogy minden ok, azaz létesítő valóság időbeli, azaz változó ; sőt még az időtlen létesülő valóság, azaz okozat mivoltában sincs ellentmondás:
