Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája
128 IBRÁNYI FERENC is, amennyiben a szűk értelemben vett sajátos tőke mivoltához hozzátartozik a forgalmi gazdaság időbe kapcsolódó egymásutánja. Helyesen látta meg tehát Marx azt is, hogy a tőkét nem nyugvó állapotban, hanem folytonos mozgásban, változásban kell felfogni. Magától adódik az első nehézség. Az előadottak alapján a tökéletesebb gazdálkodás keretében a tőke bele akar kapcsolódni a forgalomba, ezért van szükség arra, hogy az ember szellemének alkotása kapcsolatba hozza a tőkét a forgalom eszközével, a pénzzel. Ámde a fogyasztási javak forgalmi igénye teremtette meg a pénzt, mint csereeszközt. Tehát a tőke forgalmi igénye sem utal a pénz csereeszköz jellegén túl, illetőleg beéri vele. Nincs tehát szükség a tőkének és pénznek arra a bensőséges kapcsolatára, amelynek alapján a tőke meghatározó, formai, a pénz pedig anyagi, hordozó mozzanat és amelynek alapján a kettő annyira eggyé válik, hogy pénztőkéről lehet beszélni. Végelemzésben tehát az előbb vázolt megoldásban is kibújik a pénz csereeszköz jellege és mindazt a kritikát magára zúdítja, ami a kamatkérdés problematikájának folyamán azokkal szemben elhangzott, akik ki akarják sütni, hogy a pénz valamilyen formában termékeny. A problematikában fölidézett szellem megöli az utána következő megoldási kísérletet is. A felelet : nego paritatem. A fogyasztási javak és a termelésre alkalmas gazdasági erőfelesleg egymástól lényegesen eltérő módon kapcsolódnak be a forgalomba. Először is a fogyasztási javak gazdasági szempontból oszthatatlanok. A régi példa szerint, aki lovat akar elcserélni csizmára, nem vághatja ketté a lovat, hogy a csere értékbeli aránytalansága eltűnjék. Éppen ezért volt szükség olyan csereeszközre, amely lényeges mivolta szerint osztható (számsorban kifejezett értéksor). Viszont a forgalomba kerülő tőkéhez hozzátartozik a forgalmi oszthatóság. A sok kis tőke egy nagy tőkét alkothat, vagy a nagy tőke kis hiteleket nyújt. Továbbá, és ez az alapvető különbség: a fogyasztási javak a forgalomban a vevő tulajdonába mennek át, a tőkét azonban a forgalom útján a hitelező csak ideiglenes használatra akarja átengedni. A fogyasztási javak tulajdoncseréjének tehát csereeszközre van szüksége, a tőke ideiglenes átengedésének viszont hiteleszközre, illetőleg forgalmi hordozóra. Ha egyszer valaki a forgalom útján tőkéjét nem akarja elcserélni, csak ideiglenes használatra átengedni — és ez jellemzi a tőkés gazdálkodást —, akkor rászorul ugyan a forgalom tengelyére és eszközére, a pénzre, azaz rászorul egy fogható és érzékelhető valamire, ami a tőkét a forgalomba beleviszi és a forgalom keretében hordozza, különben a tőke nem tud mintegy folyékonnyá válni és eljutni oda, ahol szükség van rá, de nem úgy szorul rá, mint a csere, elcserélés eszközére. Éppen ezért a tőkével szemben a pénz nem a csereeszköz laza viszonyában van, hanem bensőségesebb egységre lép vele, a pénz viszi, hordozza a tőkét onnan, ahol készletben van, oda,
