Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája
ahol tőkekereslet van, ha egyszer a magasszintű gazdálkodásban a fejlett forgalom és a teljes tartalmában kibontakozó tőke egymásra találnak. Amikor a gazda nélkülözhető jószágát, a vállalkozó fölös termelvényét pénzzé teszi és betétkönyvön vagy folyószámlán elhelyezi, hogy egyelőre munkája eredményét más használja, míg mostohább viszonyok között, vagy kibővítendő gazdálkodás céljából maga nem veszi igénybe, a bank viszont a betétkönyvön, vagy folyószámlán képviselt tőke alapján más gazdának vetőmaghitelt, vagy egy vállalkozónak berendezési hitelt nyújt, a pénz nem csereeszközként szerepel, azaz olyan valamiként, amit ki kell adni, hogy lehessen venni rajta valamit, hanem hitel- és forgalmi eszközként, amely a gazdasági erőfelesleget hordozóként belekapcsolja a forgalomba. A gazdasági erőfelesleg hol jószág, hol iparcikk, hol pénz, hol vetőmag, hol gyári berendezés formáját ölti magára, anyagi mivoltában átalakul, mint ahogy a szén elég, hogy a vasércből nyersvas lehessen, de maga a gazdasági erőtartalék megmarad, sőt, amint Marx megjegyezte, az átalakulás folyamán folyton nyereség tapad hozzá, mert a különféle anyagi hordozóban jelentkező erőfelesleg használata hasznot jelent. A pénz magábanvéve nem zárja ki, hogy a tőke hordozóként lefoglalja a maga számára, sőt fogódzópontokat nyújt. Hiszen a pénz másodlagos funkcióját tekintve az értékfelhalmozás eszköze. Továbbá a tőke oszthatósági igényének megfelel a pénz oszthatósága. Végül rendezett gazdasági viszonyok között biztosítva van, hogy a pénz mennyisége nem lépi túl azt a mértéket, amelyet a gazdasági élet forgalmának intenzitása és fejlettségi foka megkíván. A pénz tehát a fejlett tőkegazdaságban a tőke hordozója. Azonban a magasabbrendű funkció nem szünteti meg az alacsonyabbrendű szerepet, hanem föltételezi. Tehát a pénz, amellett, hogy tőke, megmarad egyúttal a csere eszközének is. Amikor valaki a zöldségárusnál vásárol, vagy a pénztárnál jegyet vált, a pénz a forgalmi eszköz, illetőleg az elcserélés eszközének szerepét tölti be. Amikor pedig valaki pénzét egy hitelintézetnél helyezi el betétkönyvön, bizonyos, hogy tőkét ad át. Hol van a pénz kettős funkciójának biztosan megvont határa, azt megmondani nem lehet. Azonban nemcsak a pénznél vagyunk így, hanem nagyon sok más esetben is. A növényés állatvilág határát biztosan nem tudjuk megvonni, bár kétség nem fér hozzá, hogy a jácint virág és a fülemüle állat. Hol végződik az érzéki és hol kezdődik a szellemi tevékenység, határozottan megjelölni nem tudjuk, bár a látás biztosan érzéki, az ítélet pedig biztosan értelmi művelet. Az alacsonyabbrendű funkció azonban a magasabbrendűt szolgálja és állandóan annak a jellegét viseli magán. Az alapvető értelemben vett tőke, mint az egyéni gazdaságban távolabbi szükségletkielégítés céljából fölhalmozott erőfelesleg, a távolabbi fogyasztást szolgálja. 9 A KAMATKÉRDÉS ERKÖLCSTUDOMÁNYI PROBLEMATIKÁJA 129 Theologia.
