Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Schütz Antal: Az Eucharisztia helye a hitrendszerben
AZ EUCHARISZTIA HELYE A HITRENDSZERBEN 99 a hit és remény mellett, és egyúttal maga a megszentelő kegyelem (Dogmatika II2 198). Ugyanígy az Eucharisztia egy a hét szentség közül, és egyúttal a szentség, mert a szentségek kútfejének, Jézus Krisztusnak szentségi valósága. Hisz végelemzésben minden egyes szentség maga a szentelő Krisztus, vagyis a szentelő krisztusi emberségnek mint instrumentum coniunctumnak a történelembe és az egyházi életbe való belefolytatódása, mintegy aprópénzre-váltása. Minden egyes szentség mint instrumentum separatum Krisztus közvetlen keze- érintése. A keresztségben Krisztus az, aki az ő új életének ölébe emel ; a töredelemben ő az, aki mint a házasságtörő asszonynak (Jn 8) mondja a bűnösnek : Meg vannak bocsátva bűneid, menj és ne vétkezzél többet. S ennek a gyökeres, ős szentségnek, a szentelő ember Krisztusnak szervezeti valósulása az Egyház, a szimbolumos, hatásos szent jelek rendjében pedig, a szentségek síkján — az Eucharisztia. 2. De ezzel máris jelezve van az a táj, ahol keresnünk kell az Eucharisztia igazi hazáját a hitrendszerben. T. i. a teológiai rendszerezés százados útjain vissza kell mennünk egészen addig a helyig, ahol az Eucharisztia titka fakad ; oda, ahol az Eucharisztia még az alapító Krisztus kezében van ; és azt kell figyelnünk, vájjon ő hová teszi le. Az Úr Krisztus Eucharisztia-alapító tevékenységének három fordulója van, és mindegyik az Eucharisztia nagy valóságának egy-egy arculatát mutatja. 1. Az elsőnek színhelye túl van a Galileai Tengeren, Bethsaida Julias közelében, kb. 25 km-nyire attól a kietlen sziklás helytől (Caesarea Philippi), ahol elhangzott a történelemnek egyik legsúlyosabb szava : Te Péter vagy (Mt 16 ; a mienknek történeti okmánya Jn 6). Itt is elhangzott ígéret alakjában egy nagy szó : «Az én testem bizonnyal étel, és az én vérem bizonnyal ital... Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete vagyon és én föltámasztom őt az utolsó napon». Itt elénkvilágít az Eucharisztia mint eledel; nem egy a dolgok közül, melyekkel az ember táplálkozik, hanem az eledel ; aki nem él vele, abban nem lesz élet, aki eszi, halált nem lát. Az Eucharisztiában Krisztus önmagát adja eledelül : «Én vagyok az élő kenyér, mely a mennyből szállott alá». Az eledelnek és étkezésnek megvan a biológiája és higiénikája, de megvan a metafizikája és teológiája is. Ennek a teológiának alaptétele : ami egyszer teremtmény, az nem állhat meg és nem élhet meg Teremtője nélkül. Nemcsak hogy létében és gyökerében állandóan Istentől függ, hanem állandóan magába kell vennie és öntevékenységgel saját mivoltába kell váltania azt, ami életét és tevékenységét fönntartja. Táplálkozni végelemzésben annyi, mint gyakorlatilag vallani teremtményvoltunkat, Istentől való gyökeres függésünket. Ezért ételünk végelem7*
