Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Móra Mihály: Az egyházjogi irodalom útja
358 MÓRA MIHÁLY és valenciai egyetemek műhelyeit. Említést érdemel még a belga van Espen.1 Alig lehetne az európai egyházjogi tudomány összeműködésére, területenkénti szerepcseréjére, a súlypont eltolódására, a németek előnyomulásának erősödésére jellemzőbb adalékot felhozni, mint a római törvényhozás eredményének, a Corpus Iuris Canonici-nak kiadásait. Az 1500-as párisi editio hosszú időre példa gyanánt szerepelt. A hivatalos római kiadás a XVI. sz. végefelé működő Correctores Romani nyomán készült el (1582). A XVIII. és XIX. sz.-ban Luther országának városai, Halle és Leipzig nyomulnak előtérbe ; a protestáns Böhmer (Justus Hennig) után (Halle, 1747) az ugyancsak protestáns Richter (Leipzig, 1839) és Friedberg (Leipzig, 1879—1881) gondos forrástanulmányának és páratlan minuciozitásának köszönhető az új kiadás, amely mellett Freieslebené mondható még elterjedtnek.1 2 A történeti iskola eredményei előkészítés nélkül aligha következhettek volna be. A teljes fényében a XIX. sz.-ban kibontakozó történet-kritikai módszernek a XVI. sz. óta voltak előfutárai.3 * * * Már a középkor végével érezhető, talán a humanizmus hatására, a történeti és a kritikai szellem jelentkezése. Duarenus, Cujacius, Donellus mellett Antonius Augustinus aragoniai érsek, a francia Louis Thomassin és az olasz Prosper Lambertini ennek az iránynak az előhirnökei és kiváló képviselői, akik mellett a kommentáló és rendszerező módszer, Fagnani, Pirhing, Reiffensthuel, Schmalzgrueber és híveik még túlsúlyban vannak. A helyzet a történeti iskola fellépésével változott meg. Az egyházjogot a történeti tudományok múlt századbeli felvirágozása juttatta új utakra. Ellentétben a késői skolasztikával, amely egyes forrásokat elhanyagolt, az auktorok a modern történeti kutatás teljes fegyverzetével láttak a kincsekben oly gazdag egyházi jog történet feltárásához. 1 Schulte, id. m. III. 306—308, 346—347 1. 2 Az egész irodalmi áttekintéshez : Maassen, Geschichte der Quellen und Literatur des can. Rechtes im Abendlande bis zum Ausgang des Mittelalters. I. Band, Graz, 1870. — Schulte többször idézett, 1875—1880-ból származó háromkötetes munkája. — Schneider, Die Lehre von den Kirchenrechtsquellen. Regensburg, 1892. — Stutz, Kirchenrecht, Holtzendorff—Kohler- féle Encyklopedie der Rechtswissenschaft. V.7 279—368 1. — Koeniger, Grundriß einer Geschichte des kath. Kirchenrechtes. Köln, 1919; azonkívül a kézi- és tankönyvek forrástani része, így Haring, id. m. 33—47. §. 3 A jog történeties felfogása a magyar Werbó'czynél is észlelhető. — A jog történelmi felfogása, amelyet a nyugateurópai jogi műveltség a XIX. század elején öntött tudományos elmélet formájába, már a XVI. sz. elején tisztán és világosan állott Werbőczy szeme előtt, sőt ... Werbőczy szemlélete még elevenebben fejezi ki a történelmi iskola álláspontját, mint maga Savigny. Werbőczy ugyanis a jogot élő, szerves testnek tekintette, amelynek a lelke a szokás, a consuetudo. Vladár Gábor kúriai tanácselnök, A hatályos jogszabályok hivatalos összegyűjtése. Magyar Jogászegyleti Értekezések és Egyéb Tanulmányok. 1933. I. évf. 3. sz. 308. 1.
